A Dent d'Oche
Az alábbi leírás a www.summitpost.org weboldalon található ismertető alapján készült. Ugyanitt van egy csomó más info is a csúcsról. A hegy a francia Chablais hegységben van, a Genfi-tó déli partjától nem messze, Evian és Thonon városok felett 1800 m-rel. Maga a csúcs 2221 m magas. Nevében az "oche" szó legelőt jelent, a "dent" pedig arra utal, hogy ha megfelelő helyről nézzük, akkor alakja egy szemfogra hasonlít. A csúcsra tartó útvonalakról a fenti oldalon van bővebb angol nyelvű leírás. Mivel mi soha nem voltunk még fent a csúcson, nem is tudunk tanácsot adni annak, aki el szeretne jutni oda. És akkor itt következzen részletesebben a történet a feherb tollából, hogy és miként találkoztunk társaságunk névadójával: Az időpont 2004 április 20-a. Az alapító tagok vettek részt a túrán. Borult ég. A hegyet természetesen meg akartuk mászni. Ebből is látszik, mekkora űberamatőrök voltunk. Gondoltuk, körbekocsikázzuk a Genfi-tavat, közben megállunk mindenféle helyeken, ahol nézelődünk (pl. Evian). De ha már itt vagyunk, és mindenkinek bejött az a baromkodás ott a Reculet-én, másszunk má meg egy hegyet is! Igaz, térképünk nem volt, krichard sem járt erre, viszont volt egy Európa autóatlaszunk. Nosza, jó lesz az nekünk, különben is mi a francnak annyiféle hülye térkép, amikor földgömb is van a világon. Az legalább nem torzít. És mit akar az a hülye Dendceócse itt a maga 2222 méterével, megmásszuk mi akkor is vazzeg, ha délután háromkor indulunk az 1000 méter magasan fekvő faluból (a falunak nem tudom a nevét, nem tudok francia neveket megjegyezni a "train á grande vitesse"-en kívül). Merthogy délután háromra értünk oda. Ja, és éjjel 11-kor indultunk haza Magyarországra, méghozzá Klagenfurt érintésével, szabolának cirka 1300 km-t kellett még vezetnie :(. Szóval, az eredeti terv ugrott, mint az már az első bekezdésből is kitűnt, inkább egy másik magaslatot választottunk, ahonnan szép a kilátás a Genfi-tóra. Ezt viszont két szelindek nem akarta. Mi meg nem akartuk őket bántani, inkább mégis csak a Dent d'Oche és Pic Borée feliratú táblákat követtük. Ekkor magyarosítottuk a hegy nevét Dendeócséra, mert, hogy a Dent d'Oche-t nemhogy nem lehet kimondani, de még értelme sincs. Széles úton mentünk felfelé, akár még egy kocsi is elfért volna rajta. Valószínúleg használják is kocsik nyáron. Persze Wartburggal nem biztos, hogy fel lehet rajta menni. Jóval hamarabb találkoztunk hóval, mint a múltkor a Reculet-én. Az út is tiszta hó volt, szerencsére nem mély. Patakocskák futottak mindenfelé. Főleg a sziklákról lefelé, de az úttal párhuzamosan is volt egy. Krichard kiélte művészi hajlamait. Előbb egy minihóembert csinált, hogy ha eltévedünk, akkor könnyebben visszataláljunk, később pedig egy műbránert készített hóból. Ezt is ledobta az út szélére, hogy visszafelé tudjuk, hogy jó úton jövünk. Persze, mert olyan marha sok út volt a környéken. Azért elágazások voltak, mindenütt kis táblácskák, mindenféle felirattal meg rejtélyes számokkal. Mi kitartóan a Dendeócsést követtük. Azért az autóatlasz alapján kiszúrtuk, hogy a Dent d'Oche a tőlünk jobbra eső csúcs. Időnként felhőben volt, máskor több látszott belőle. Valószínűleg a tényleges csúcs mindvégig felhőben volt. Azért kiváncsi lennék rá jó időben is. Ugyanazon az úton mentünk vissza, mint amin feljöttünk. Nem is volt más. Elég gyorsan leértünk, az idő sem lett szebb. Mi viszont kitaláltunk egy jó nevet a társaságunknak, igaz, hogy ez két évvel később relizálódott. |