Keresés
Mostanaban
Forrás (2017-06-19)
Forrás: Vár-forrás (Vértes). Vízhozam : 2.15 l/perc, Hôm.: 11.5 C
Forrás (2017-06-19)
Forrás: Csák-forrás (Vértes). Vízhozam : nincs adat, Hôm.: 10.6 C
Forrás (2017-05-15)
Forrás: Magda forrás (Visegrádi-hegység). Vízhozam : 0 l/perc, Hôm.: nincs adat C
Forrás (2017-05-15)
Forrás: Sztaravoda forrás (Visegrádi-hegység). Vízhozam : 60.4 l/perc, Hôm.: 11.1 C
Forrás (2017-05-11)
Forrás: Hidegkúti-forrás (Mecsek). Vízhozam : 0 l/perc, Hôm.: nincs adat C
Forrás (2017-04-30)
Forrás: Bodzás-forrás (Karancs-Medves). Vízhozam : 5.26 l/perc, Hôm.: 9.1 C
Három forrás útja a Pilisben (2017-04-30)
Egy tél végi borongós napon rövid kirándulással teljesítettük a Három forrás útja a Pilisben túramozgalmat.
Parádfürdő kirándulás (2017-04-16)
Esős kirándulás a Mátrában, ahol szinte semmi emelkedő sem volt.
Új földgyorsítótár (2017-03-18)
GCMF10: Mátrai források - A források útja (Mátra)
Új földgyorsítótár (2017-03-18)
GCKSKO: Kiskő (Mátra)
További történések
Túráink közül
Kalocsa - Kiskőrös (2007-03-03)
2007.3.8 Az utolsó vonatok egyike, amellyel a feherbék Kalocsa és Kiskôrôs között utaztak. A beszámoló.

Téli Sóút

Vissza

Időpont: 2016-02-06
Indulás: 08:15 Tápiószele
Érkezés: 14:30 Szolnok v.á.
Résztvevők: feherb

A túra hossza 34 km
Útvonal Tápiószele -> Dózsatelep -> Pokoltanya -> Rózsás -> Rékasi út -> Máriácska -> Abonyi út vm. -> Szolnok
Szintkülönbség 50 m
Szintidő 10 óra
Helyszín Közép Tiszavidék
Legmagasabb tengerszint feletti magasság jó poén
Tápiószele széle
Többször el akartam már jönni erre a túrára, de mindig közbejött valami. Hóvihar, más túra, aminek jobbnak ígérkezett, vagy csak egyszerűen elfeledkeztem róla, és rászerveztem mást. Most viszont eszemben volt, és jól eljöttem ide. Hozzátartozik a történethez, hogy régen mentem 30 km felett, inkább csak lötyögős kirándulásokra jártam az elmúlt hónapokban/években, ami a kutya megmozgatására és a geoládák megkeresésére lettek kitalálva, csak pár rövidebb teljesítménytúra jött ezek közbe. Kezdett zavarni, hogy nem arra megyek, amerre akarok, hanem ellenőrző pontokat kell felkeresni, szintidőt nézni meg ilyenek. És amúgy is van már 150-200 kitűzőm.

De most erre kíváncsi voltam.

Senki nem jött velem, még Beácska sem, pedig őneki ez hazai terep.

Távvezeték
A vasútállomástól a rajtig még tettem azért egy kitérőt egy láda miatt, ezért a tömeg után indultam el. Legalább nem kellett sorban állni. Ugyanis Pest és Szolnok felől is közel egy időben érkeztek be a vonatok, és sokan - velem együtt - ezekkel jöttek Tápiószelére. Amikor megkaptam a térképet, kicsit elszörnyedtem. A 34 km-en kb. 8 kanyar volt, ebből 3-3 Tápiószelén és Szolnokon, szinte nyílegyenes szakaszokból állt a túra. Olyan unalmas lesz, mint a francos franc - gondoltam, és igazából nem tévedtem sokat.

A városból kifelé csak a tömeget kellett követni, meg azért néha ránézni a térképre, nehogy valaki elbassza, és aztán megyek én is utána. Újabb szörnyülködés vett erőt rajtam, amikor a város széle felé mentem. Elolvastam ugyanis a leírást, ahol az állt, hogy több helyen le van aszfaltozva az út. Kérdés, hogy milyen hosszan, mert az ilyet nem szoktam szeretni. De hát ezt az útvonalat jelölték ki a rendezők, vállaltam, hogy eljövök, ezt kell teljesíteni. A város szélén az aszfalt véget ért, és átvette a helyét a sár. Nem volt nagyon vészes, de azért kellett kerülgetni, meg óvatosan menni, nehogy elcsússzon az ember. Ezek ellenére egész gyorsan haladtam, 5 felett volt az átlagsebességem, bár még nem álltam meg. Pont jókor jött az első ellenőrző pont, a Dózsatelep nevezetű, mielőtt kifolyt volna az agyam. De nem álltam meg, elvettem és rögtön meg is ettem a narancsot, amit adtak. Ennek az lett a következménye, hogy ragadt a kezem.

Ha lehet, még sárosabb lett az út, és éppen, mint az első pont, a második is pont jókor jött, ez volt a Pokoltanya nevezetű. Kezdett az éhség úrrá lenni rajtam, le is ültem, ettem szendvicset meg csokit. Itt a hangsúly a leülésen van, hiszen nem szoktam 10 km után leülni. Ráadásul majdnem negyed órára... De ez határozottan jót tett, mert könnyedebben folytattam a túrát, és amire nem számítottam, hogy örültem az aszfaltútnak. Végre nem kellett a sárban balettozni, és sokkal gyorsabban haladtam. Egy óra alatt oda is értem a 7 km-re lévő Rózsás fedőnevű pontra, ahol elfogyott ugyan az aszfalt, de a túra fele is szépen csendben, és meglepően gyorsan. Kenyér volt itt frissen készített szalonnazsírral, ami NAGYON finom volt. El is időztem itt is egy darabig...

Ez is ellenőrző pont volt
Abonyi út v.m.-nél
Kis << erdős >> részen átkelve megpillantottam a célt, Szolnok házait és valami nagy tornyot, ami emlékeim szerint a vasútállomás - vagyis a cél - közelében van. És ez még több, mint 15 km... Remek! A kilométerek meglepően gyorsan teltek, egy helyen egy feladatos ellenőrző pont is volt, majd elhaladva a leállított autópálya-építkezés mellett egy << éles >> balkanyarral célba vettem Abonyi út vasúti megállóhelyet. Innen volt igazán jó a túra: sokáig a 120-as vasútvonal mentén haladt a túra, közben jöttek-mentek a vonatok, de sajnos a vasútvonalakhoz szervesen hozzátartozó szeméthalmok is belógtak néha a képbe.

Szolnok v.á.
Beérve Szolnokra pár kanyart kellett tenni erre-arra, majd kilyukadtam az állomás váltókörzete felett lévő felüljárónál, ahol szerencsére nem lehet dohányozni, de már láthattam is volna a célt, ha tudtam volna, hogy az az épület a kocsma.

Amennyire tartottam a túrától, olyan jól sikerült. Volt olyan alföldi túrám még sok évvel ezelőtt, ahol nagyon gyorsan kezdtem, a végére meg kipukkadtam. Most csak kellemes fáradtságot éreztem, sebességrekordot is döntöttem, és nem volt vészes az unalmas táj sem. Az alföldi túrák jellegzetességét is meg lehetett figyelni, miszerint minden ponton adtak valamit a túrázóknak, a végén még virsli is volt. Mindezt mindössze 700 Ft-ért.

feherb