Keresés
Mostanaban
Forrás (2017-06-19)
Forrás: Vár-forrás (Vértes). Vízhozam : 2.15 l/perc, Hôm.: 11.5 C
Forrás (2017-06-19)
Forrás: Csák-forrás (Vértes). Vízhozam : nincs adat, Hôm.: 10.6 C
Forrás (2017-05-15)
Forrás: Magda forrás (Visegrádi-hegység). Vízhozam : 0 l/perc, Hôm.: nincs adat C
Forrás (2017-05-15)
Forrás: Sztaravoda forrás (Visegrádi-hegység). Vízhozam : 60.4 l/perc, Hôm.: 11.1 C
Forrás (2017-05-11)
Forrás: Hidegkúti-forrás (Mecsek). Vízhozam : 0 l/perc, Hôm.: nincs adat C
Forrás (2017-04-30)
Forrás: Bodzás-forrás (Karancs-Medves). Vízhozam : 5.26 l/perc, Hôm.: 9.1 C
Három forrás útja a Pilisben (2017-04-30)
Egy tél végi borongós napon rövid kirándulással teljesítettük a Három forrás útja a Pilisben túramozgalmat.
Parádfürdő kirándulás (2017-04-16)
Esős kirándulás a Mátrában, ahol szinte semmi emelkedő sem volt.
Új földgyorsítótár (2017-03-18)
GCMF10: Mátrai források - A források útja (Mátra)
Új földgyorsítótár (2017-03-18)
GCKSKO: Kiskő (Mátra)
További történések
Túráink közül
Börzsönyi kirándulás (2007-03-03)
2007.03.07 A változatosság kedvéért ismét a Börzsönybe látogattunk. Most csak két csúcsot kerestünk fel; a túra története felkerült az oldalra.

Gaja-völgy 25

Vissza

Időpont: 2016-07-02
Indulás: 08:30 Bodajk
Érkezés: 14:00 Bodajk
Résztvevők: feherbVagány

A túra hossza 25 km
Útvonal Bodajk -> Kálvária -> Károlyi-kilátó -> Alba Regia-forrás -> Halomsírok -> Károlyi Kastély Fehérvárcsurgó -> Fehérvárcsurgói víztározó gát -> Pisztrángos-tó -> Bársony István Emlékház -> Vaskereszt -> Gaja-szurdok -> Varjúvár -> Sípálya -> Bodajk
Szintkülönbség 450 m
Szintidő 8 óra
Helyszín Északi-Bakony
A túrán megtalált földgyorsítótárak (geocache-ek) azonosítói
GCALB  GCBOD 
Vágány az oklevéllel
Július eleje volt, és dög melegnek ígérkezett a nap. Ezért megpróbáltam minél korábban elindulni, de azért hajnalok hajnalán sem akartam felkelni. Így sikerült a 8.30-as indulás, 1,5 órával a rajt nyitása után. Már a rajtban meglepetés ért, hogy simán beengedték a kutyát a szent helyre, és mondták, hogy a végén szóljak, mert ő is kap oklevelet. Ezek után el is rajtoltunk.

Kálvária
Károly-kilátó
A kálváriára felmenni kész kálvária volt. Izzadtam, mint egy ló, pedig még 9 óra sem volt. És még csak ezután jött a hosszabb emelkedő, ami ugyan nem volt nagyon izmos, de a meleg miatt megviselt kissé. Az külön idegesített, hogy állandóan le (néha nagyon le) kellett hajolni, ha nem akartam lefejelni valami szúrós ágat. De csak túléltük őket, cserébe pazar kilátás fogadott a sípálya tetején, ahonnan a Vértesre és az épülő Csókakői várra lehetett rálátni. Az intineren lévő leírás nem volt egyértelmű, nem egyezett a térképpel, de még mielőtt nagyon elmentünk volna másfelé, egy szembejövő csoport mondta, hogy arrafelé nem találtak Károly-kilátót. Ez a vadiúj kilátó a Gaja-völgy felett.

Az Alba Regia-forrásnál volt a következő ellenőrző pont. A forrásnál a nem ivóvíz tábla elrettentett, de a kutya ivott belőle, és nem lett baja. Az átfestett kék jelzésre tértünk rá, ezen mentünk Fehérvárcsurgóig, a Károlyi Kastélyig. Kétszer is eltűnt a kutya, úgy, hogy hosszú ideig kellett kiabálnom neki. Talán az volt a gond, hogy sokáig együtt mentem egy másik túrázóval, és Vágány azt hihette, hogy ő is a mi falkánk része. Ezért amikor elől volt, a kutya is követte. Amúgyis az a szokása, hogy előremegy, de az előttem haladót nem előzi meg, ha tudja, hogy ő nem hozzánk tartozik. Azért is gondolom, hogy most mást hitt, mert amikor meg mi mentünk előre, és a másik túrázó ért utol minket, akkor odament üdvözölni.

A víztározó gátján
A víztározónál már be kellett mennie a vízbe, ott volt egy hosszú rész erdő nélkül. A kastélyban szerencsére én is tudtam vizet vételezni, és pihenni is tudtunk egy keveset. Le is kellett ülnöm a lépcsőre, pedig ilyet nem szoktam csinálni. Legalábbis alig 10 km megtétele után.

Töltés
Visszafelé a tó másik oldalán mentünk, így gyakorlatilag megkerültük a tavat. Az út eleje egész jó volt, erdőben mentünk, néha közvetlenül a tóparton. Itt horgásztak is, és figyelni kellett, hogy a kutya nehogy bemenjen a vízbe. Majd hétvégi házak következtek és aszfaltos út. Itt meg az autókra kellett figyelni. Dél körül járt, melege volt mind a kettőnknek. Sajnos a sapkát otthon felejtettem. A tó messze volt a susnyás mögött, víz híján Vágány lefeküdt a fák árnyékába, megvárta míg utolérem, majd előrement a követekző árnyékig. Ha nem volt látóhatáron belül ilyen, akkor azért visszahívtam, nem akartam, hogy messze elmenjen az autók által járt úton. Párszor meghentergőzött a hűsebb fűben, ilyenkor adtam neki vizet is.

Kilátás a Vaskereszttől
A kidőlt Ádám-Éva fa
Szinte örökkévalóságnak tűnt, de újra beértünk a Gaja-völgybe, immár le a patakhoz. De rögtön el is távolodtunk tőle, mivel fel kellett menni a Bársony-házhoz. Aztán újra le, majd a Vaskereszt érintésével le a patakpartra, ahol természetesen fürdőzés vette kezdetét. Szinte a patakban túrázott a kutya. Tettünk még egy kis kitérőt egy láda kedvéért, abban az útban volt egy kis szint, majd újra fel kellett menni a sípályához, de most a völgy felől. Kéktúrán jöttem erre pár éve, akkor nehezebbnek tűnt ez az emelkedő, most a meleg ellenére könnyedebben feljutottam. A sípálya tetejéről most jobban lehetett fotózni a kilátást, mert nem sütött szembe a nap. Innen leereszkedve már csak a faluban kellett menetelni egy keveset, hogy megérkezzünk a célba.

A túra remek volt, bár a rövidebb, 15 km-es táv tulajdonképpen bemutatta a Gaja-völgy összes látnivalóját. A hosszabb, amin mi voltunk még ehhez hozzátette a tó megkerülését, ami ilyen melegben nem volt valami kellemes, dehát ezt választottuk, ezzel kellett megküzdeni. Nem is a táv, hanem a meleg csinált ki estére.
feherb