Keresés
A honlapon
Sleme (2014-08-28)
Triglav helyett.
Stenar (2014-08-24)
Stenar-mászás 2.0 a Júliai Alpokban
Botrange (2014-08-17)
Utazás Belgium legmagasabb pontjára
Triglav (2014-08-17)
Végre, ez is megvan, ide se megyek többet.
Pilisi kirándulás (2014-06-28)
Áprilisi ládázós túra a Pilisben
Kutyával a Bakonyba 15 (2014-06-28)
Kutyás teljesítménytúra a Bakonyban
Halmi-dűlő (2014-06-28)
Városi túra egy városszéli erdőben a XVIII. kerületben
Új földgyorsítótár (2014-06-28)
GCgazm: Gázgyári megálló 2. (Budai-hegység)
Új földgyorsítótár (2014-06-28)
GCRMPR: Római part (Budai-hegység)
Új földgyorsítótár (2014-06-28)
GCreft: Református templom (Budai-hegység)
További történések

Pilis 50 teljesítménytúra

Vissza

Időpont: 2006-05-06
Indulás: 7.15 - Csillaghegy
Érkezés: 17.30 - Pomáz
Résztvevők: krichardszabola
Máskor is voltunk már ezen a túrán 2003 

A túra hossza 48 km
Útvonal Csillaghegy -> Kevély-nyereg -> Csobánka -> Szurdok-alja -> Mária-pad -> Két-bükkfa-nyereg -> Hoffmann-kút -> Dobogókő -> Tölgyikrek -> Lajos-forrás -> Janda Vilmos kh. -> Pomáz
Szintkülönbség 1400 m
Szintidő 12 óra
Helyszín Pilis
Legmagasabb tengerszint feletti magasság Dobogókő - 699 méter

Eleinte erősen felhős volt az ég, majd délutánra fokozatosan felszakadozott a felhőzet és a nap is kisütött néha. Időnként záporokkal is találkoztunk.


Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez

Már rég voltunk túrázni, ezért elhatároztuk, hogy valamire most már mindenképpen elmegyünk. Hiányzott az erdő, a csend, de még a gyaloglás, illetve az utána érzett jól eső fáradtság. Mivel csak a kirchard ért rá, ezért ketten indultunk útnak. Pedig azért már jó lenne végre ha mind az öten részt vennénk egy túrán. De hát ez van, ketten vágtunk neki a közel ötven kilométeres távnak. Mindenképpen a lelkére kötöttem a krichardnak, hogy a fényképezőgépét hozza el, mert én balga fejjel otthon hagytam az enyémet.

A választás a Pilis 50-re esett. Szeretem azt a környéket, ahol a túra haladt, főleg a Visegrádi hg. részt. Ráadásul itt van a közelben, ezért nem kellett sokat utazni és veszettül korán kelni, mert a túra Csillaghegyről indult. Igaz, hogy indulni csak fél nyolcig lehetett és mi negyed nyolckor vágtunk neki. Nem voltak sokan a rajtban, befizettük a nevezési díjat, majd elindultunk a Róka-hegy irányába.

A Kevély felé A Kevély felé A Kevély felé Pilisborosjenő_a_Kevély_gerincről Pilisborosjenő_a_Kevély_gerincről Pilisborosjenő_a_Kevély_gerincről A Róka-hegyre könnyedén kapaszkodtunk fel, bár túrák elején mindig azon filózok vajon miért indultam el. De ez az állapot csak pár kilométerig tart, aztán inkább élvezem a kirándulást. Az időjárás is kedvezett nekünk, nem esett az eső, nem fújt a szél, nem sütött nagyon a nap, meteorológiaiul azt mondhatnánk, nem volt szignifikáns jelenség. Miután felértünk a hegyre, többször is megálltam fényképezni, és ez segített, hogy jobban hozzászokjak a kicsit ismeretlen géphez. Miután kereszteztük a Budakalász-Üröm müutat, elindultunk fel a földúton a Kevély csoportra. Nem szeretem ezt a szakaszt, egyenes, nincs árnyék, az út egyenetlen; még szerencse, hogy nem sütött hétágra a nap, de azért így is megizzadtunk, mire betértünk az erdőbe.

Az Ezüst és a Nagy Kevély között Az Ezüst és a Nagy Kevély között Az Ezüst és a Nagy Kevély között Fent a Kevélyen Fent a Kevélyen Fent a Kevélyen Nem lassítottunk, a folyamatos emelkedő ellenére sem és lassan magunk mögött hagytuk az Ezüst- ,majd a Nagy-Kevélyt is és megállás nélkül indultunk tovább a Kevély-nyereg felé, ahol az első ellenőrző pont leledzett. Mikor odaértünk, pecsételtünk majd indultunk tovább Csobánka felé. Hamar leértünk,majd a falun végighaladva mentünk tovább Pilisszentkereszt irányába. Az út eleinte nyílt terepen haladt, majd beértünk az erdőbe. Nem találkoztunk jelentősebb emelkedővel. Itt mondtam először a krichardnak, hogy a bakancs újra feltörte a lábamat, de szerencsére már csak az egyiket.

Krichard a hídon Krichard a hídon Krichard a hídon A szurdok A szurdok A szurdok A patak A patak A patak A krichard jól bírta a tempót, azt hiszem ezen a túrán én voltam a gyengébb. Lassan, de biztosan haladva végül elértük a következő ellenőrző pontot következő ellenőrző pontot , amely a pilisszentkereszti szurdok aljában, a dobogókői út mellett leledzett. Pecsételtünk, majd megálltunk egy picit enni. Meleg teát vittem, de nem bántam meg. Ültünk vagy öt percet, majd bevetettük magunkat a szurdokba, ami a túra talán egyik legszebb szakasza volt. Nemhiába közkedvelt kirándulóhely. A Dera patak a mészkősziklákba vájt szurdokban robogott a Duna irányába. A turistaút a szük völgyben haladt felfelé, a patakon számos hidacska hidacska ívelt át az egyik partról a másikra, amely alatt a patak csobogott. A szakasz sajnos elég rövid volt, és nemsokára már Pilisszentkereszt első házai között haladtunk.

Nem voltunk fáradtak ezért nem álltunk meg, hanem haladtunk tovább. A következő ellenőrző pont a Mária-padnál volt, de odáig még volt hátra pár kilométer. Mikor négy éve jártunk erre, emlékeimben egy focipálya mellett mentünk a feherbbel, de most nem arra vitt az utunk. Mikor a startlapon található útvonalat követve elvesztettük a jelzést, egy tapasztalt Pilis50-es túrázó megnyugtatott minket, hogy jó úton haladunk. Csinos kis falucska volt, a falu utolsó háza utolsó háza úgy festett, mint egy kúria, kis vízeséssel a kertben.

Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Jó hogy megfogadtuk a túratárs szavát, mert nemsokára elértük a jelzést, és utána pár perccel már a Mária-padnál Mária-padnál pecsételtünk. Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Útban a Két-bükkfa-nyereg felé Az emlékeim szerint innen egy eléggé fárasztó emelkedő vezetett fel a Két-bükkfa-nyereghez. Nem is csalódtam, elfáradtam, útközben és meg is álltunk. Magamhoz vettem egy kis csokit, majd ittam, előkaptam egy szendvicset és újra nekilódultunk. A szakasznak szerencsére hamar vége lett és felértünk a nyeregbe. Itt kaptunk egy pohár szódavizet, de nem álltunk meg, krichard nem volt fáradt én pedig az előbb kipihentem valamennyire magam, ráadásul innen elég hosszan lefelé kell majd menni.

Két-bükkfa-nyeregtől tovább Két-bükkfa-nyeregtől tovább Két-bükkfa-nyeregtől tovább Az erdő a Hoffman-fogadó felett Az erdő a Hoffman-fogadó felett Az erdő a Hoffman-fogadó felett Innen végig ereszkedtünk. Először kereszteztük az esztergomi müutat, majd tovább sétáltunk a következő pont, a Hoffmann kút irányába. Néhol saras volt az út, ez főleg krichardnak okozott gondot, hiszen cipője pillanatok alatt átázhatott. Elértük a zöld négyzet jelzést és egy fiatal erdőn keresztül haladtunk. Átkeltünk egy patakon, majd nemsokára elértük a Hoffmann fogadót. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert azt hittem itt lesz a pont, de senki nem várt minket. Miután megnéztük a leírást kiderült, hogy a Hoffmann-kútnál Hoffmann-kútnál van a pont, ami innen még pár száz méterre volt. Felcaplattunk a ponthoz és pecsételtünk. Tudtuk, hogy az utolsó komolyabb emelkedő vár ránk, és nekivágtunk.

A Tost szikla A Tost szikla A Tost szikla A Téry úton A Téry úton A Téry úton A Szakó-nyereghez kellett először felkaptatnunk, ami rendesen kifárasztott. Fokozatosan lassultam, de nem álltam meg, majd fent a nyeregben gondoltam. Krichard, mint egy zerge, frissen és fáradhatatlanul trappolt előttem, többször megállt, hogy megvárjon. De végre felértünk, én pedig leültem egy kőre és némi táplálékot vettem magamhoz. Mondjuk a krichard is.
A Dunakanyar a Téry-útról
Az emelkedőknek nem volt még vége, a Tost sziklára még fel kellett kapaszkodnunk. Hamar felértünk, és innen a Téry-úton mentünk tovább Dobogókő irányába. Nem hiába nevezték el ezt a szakaszt, tényleg nagyon szép, egyes részeken még a Dunakanyart Dunakanyart is lehetett látni a magas bükkfák közötti szünetekben. Amúgy az út ismerős volt számomunkra, és tudtuk, hogy nem meredek. Ez be is igazolódótt, csak két rövidebb emelkedővel találkoztunk. Az időjárás elromlott , a szürke felhők eltakarták a napot és mivel a gerincen haladtunk, az időnként felélénkülő szél is eléggé kellemetlenül hatott. Ráadásul az eső is gyengén cseperegni kezdett, de azért reménykedtünk benne, hogy nagyobb zápor nem kerekedik a dologból.

A Fagyos Katona felé A Fagyos Katona felé A Fagyos Katona felé Szerencsére megúsztuk az elázást és nemsokára felértünk a dobogókői turistaházhoz, ahol gyorsan pecsételtünk. Aztán átöltöztem, direkt vittem magammal egy másik polót és pulóvert. Nagyon jó volt, hogy az izzadságtól átázott ruhadarabjaim helyett száraz ruhába bújtam. Továbbmentünk. Rossz irányba akartam vezetni krichardot, de szerencsére megnéztük a túraleírást, ami szerint nem jófelé indultunk el. Korrigáltuk a hibát és a Fagyos katona felé meneteltünk tovább. Eleredt azt eső, de a fák alatt biztonságban haladhattunk. Talán az eső is rájött, hogy nem sokat árthat nekünk, mert nemsokára abbahagyta.

A Tölgyikreknél A Tölgyikreknél A Tölgyikreknél Hamar elértük a katonát és tovább indultunk a Tölgyikrekhez. Jó pár dagonyás területtel találkoztunk útközben, de szerencsére nem tartottak sokáig az ingoványos szakaszok. A Tölgyikrekig elég sok kilométert meg kellett tennünk, többször úgy éreztem, mintha már évek óta mennénk. De végül feltünt az ismerős tábla és nemsokára már a pecsét is megszáradt a papírjainkon. Régebben nem tudtam miért tölgyikrek a hely neve, de legutolsó ittjártamkor megtudtam: egy hatalmas tölgyfa áll a tábla mögött pár méterre az erdőben, amelynek törzse szinte közvetlenül a föld felett ágazik ketté. Érdekes hogy a környékén szinte minden fa hasonlóan ágazik szét a talajtól pár centire.

Lajos-forrás_felé Lajos-forrás_felé Lajos-forrás_felé Az utolsó előtti pont a Lajos-forrás volt, és ahhoz, hogy elérjük még meg kellett kerülnünk a Lom illetve Bölcső-hegyet. Botor módon megkérdeztem a pecsételőtől, hogy emelkedik-e az ut, persze nemleges választ kaptam, amiről pár méter után kiderült, hogy nemigen fedte a valóságot. Betérve az erdőbe hosszan emelkedtünk felfelé, majd elértük a földutat, ami a két hegy oldalában haladt. Kimásztunk az útra és inkább ott haladtunk a forrás felé. Innentől már tényleg nem emelkedett. A nap is ki-kisütött a felhők között néha. Végül elértük a pontot, ahol említették a paprikáskrumplit. A krichard mondta, hogy jól hangzik, ezért elmentünk megnézni, de kár volt. Gyászcincérek Gyászcincérek Gyászcincérek Mikor mondtam, hogy én nem eszek, akkor már neki sem kellett. Hiába bizonygattam, hogy egyen nyugodtan, már nem akart. Igaz, a hideg, pár kanálnyi tengődő paprikáskrumpli nemigen mozgatta meg az éhségközpontját. Már régebben találkoztam gyászcincérrel a Pilisben, mikor errefelé bicikliztünk, de most szerencsém volt, mert lencsevégre kaphattuk őket, ráadásul nász idején. Itt a kép. Itt a kép. Nem vagyok oda a rovarokért, de ezek a bogarak szerintem tényleg szépek.

A_Kő-hegy_Pomáz_felett A_Kő-hegy_Pomáz_felett A_Kő-hegy_Pomáz_felett Innen lefelé haladtunk, már csak hét kilométert kellett letudnunk. A Janda Vilmos kulcsosháznál Janda Vilmos kulcsosháznál meglátogattuk a feherbet és a natasát, akik a túravezetői tanfolyam keretében sátraztak ott. Beszélgettünk, elsősorban az esedékes hajtánytúráról és a bécsi kirándulásról, de nem időztünk sokáig, mert minél hamarabb be szerettünk volna érni a célba. Rég voltunk már ilyen hosszú túrán és el is fáradtunk eléggé, reméltük nem vették zokon, hogy olyan hamar faképnél hagytuk őket. Már csak pár kilométer volt hátra, igaz a nagyobb része Pomázon belül haladt. Nem szerettem ezt a részt se, mert szinte végtelen hosszan kell gyalogolni a házak között.

Végül egész jó időben értünk a célba, én szerettem volna hat előtt beérni és ez bőven sikerült, hiszen fél hatra már a kitüzők is a zsebünkben voltak. Visszautaztunk a kocsiig, majd hazajöttünk.

Nem bántuk meg, hogy résztvettünk ezen a kellemes túrán, a pocsék ellátottság ellenére is. Tavasz volt az erdőben, rengeteg virággal találkoztunk, a szagos müge néhol szőnyeggként borította a talajt az erdőkben, a hagymás fogasír is némely helyen tömegesen virágzott, ibolyákkal találkoztunk lépten-nyomon. Összeségében az időjárásra sem lehetett panaszunk, és nem is fáradtunk el annyira, mint azt gondoltam.

szabola