Pilisi forráskirándulás

Megtaláltuk a Pilis forrásai túramozgalmat, és rögtön el is indultunk, hogy felkeresünk 11 forrást Lajosforrás környékén. Szerencsénk volt, mert egy kb. 20 km-es túrával meg lehet csinálni õket. Az igazolás nem úgy mûködik, mint a Kék túránál, nincsenek bélyegzõk a forrásoknál, hanem be kell írni az igazolólapra, hogy milyen a forrás. Mi lefényképeztük az összeset, de nem akarunk kiszúrni a rendezõkkel, magukat a források fényképét nem fogjuk iderakni.

Lajosforrástól egybõl leereszkedtünk a Csepel-forráshoz, amit a sárga kör jelzésen értünk el. A következõ cél a János-forrás volt. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kõ-hegyre, mivel onnan tök jó a kilátás, és nem kell magasra mászni hozzá. A János-forrás a hegy lábánál van, a Csepel-forrással ellentétes oldalon. A Kõ-hegyen nem idõztünk sokat, de a Petõfi-pihenõnél csináltunk egy csoportképet.

Panorámakép Pomázról

A János-forrástól nincs messze légvonalban a Hajós Ferenc forrás, mely a Janda Vilmos kulcsosház mellett van. De addig sok árkon kell átmászni, így egy kis kerülõt tettünk, csak egyszer kellett árkot mászni . Jelzetlen utakon mentünk, néha még út sem volt, és a kulcsosháztól távolabb, de sikerült ráakadni a zöld háromszög jelzésre, ami a háztól megy le Pomázra. Ezen értük el végül is a forrást, ami most is száraz volt. Rövid kajálás után idnultunk tovább, a Gyopár-forrás irányába, ami itt van egy köpésre. Addig szinte végig lejtõ volt, a Csikóvárak oldalából ráláttunk a Kevélyre. Nyílt részek is voltak ezen a szakaszon, a Kevélyek felõl sötét fellegek jöttek, de szerencsére komoly csapadék nem volt. A Gyopár-forrásnál észrevettünk Natasa kabátján egy elég nagy kullancsot, ami eléggé ritkaság így január közepén. Legyilkoltuk.

A következõ két forrás a Holdvilág-árokban volt. A Csikóváraljai turistaház felé indultunk el, majd a zöld körséta jelzésen mentünk a Holdvilág árok felé. Ez egyenesen a Domini forráshoz vezetett. Itt útközben csak három gazdátlan kutya borzolta a kedélyeket, de õk hamarabb hátráltak. A másik forrást nem jelöli a térkép, mi nem találtuk meg. A Domini-forrástól lefelé indultunk el, valószínûleg fölfelé kellett volna. Elég nagy volt a sár errefelé, néha a patakban biztonságosabban lehetett menni, csak figyelni kellett, nehogy beázzon a cipõnk. Láttunk egy forrásocskát, de az is lehet, hogy búvópatak volt. Franc tudja. Mivel lefelé indultunk el a Holdvilág-árokban, Kiskovácsinál rátértünk a piros jelzésre, és a Tölgyikrek felé vettük az irányt. Elég sokat jöttünk lefelé, a Tölgyikrek pedig majdnem egymagasságban van a Lajosforrással, szóval itt végig emelkedõnek mentünk felfelé. A Natasa már fáradt, meg éhes is volt, így a Salabasina-kútnál ismét kajálás volt. Már délután volt, és még négy forrást akartunk megnézni. Már látszott, hogy sötétedésre érünk csak vissza a kocsihoz.

A Tölgyikreket elérve továbbra is a piroson mentünk, méghozzá lefelé a Sikárosi-rétig. Itt hirtelen belenyilallt a térdembe a fájás, pedig ilyen már régen nem volt. A lejtõkön így nehezen haladtam, de szerencsére nem volt már sok belõle. A Sikárosi rétet csak érintettük, rögtön belementünk egy elég nagy LAI-jú fenyõerdõbe. Ennek az erdõnek a szélén találtuk meg a Szilágyi Bernát forrást. Sietõsre vettük már amennyire lehetett, mert Natasának fájt a kisujja a lábán, és csak sántikált. Szerencsére nem teljesítménytúra volt, mert bõven kiestünk volna a szintidõbõl. A következõ a Kárpát-forrás volt ugyanebben a völgyben, aminek rettenetesen vasíze volt. Innen már csak egy meglehetõsen meredek kaptatót kellett megmásznunk, hogy feljussunk Lajosforráshoz, de útközben megcsináltuk a Kármán-forrást is. A sok felhõ miat már elég sötét volt.

Az út felénél jutott eszébe szabolának, hogy milyen fasza lenne, ha leköböznénk a forrásokat. Volt egy zöld mûanyag poharam, azt mértük, hogy hány másodperc alatt telik meg csurig. A Lajosforrás kivételével ez mûködött, de mivel az elég bõvízû, ezért ott a literes termoszával mértünk.