Mátravasút 20

Már nagyon rég voltam erdõben, illetve túrázni és nem is akartam otthon maradni. A hétvégére jó pár túralehetõség adódott, de a Budai Kilátók nem vonzott, na meg az EMDT már résztvett a túrán. A Gödöllõ 30 sem érdekelt annyira, így az aránylag közeli Mátra maradt méghozzá a Mátravasút túra.

Még mindig látszik,hogy egy kicsit amatõr vagyok és nem fordítok túl nagy figyelmet a túraparaméterekre és fel se tûnt hogy a 20 km-en a 800 méter mit is jelent. Nem volt túl vészes, de azért számítanom kellett volna rá. Végülis mindegy, a túraútvonalból azért sejtettem valamit, hiszen Mátrafüredrõl Mátraházára kellett felgyalogolni és az sem végig lejtõ.

Fél hétkor indultunk Pestrõl, Biduval, egy "újonccal", akinek ez volt élete elsõ teljesítménytúrája. Ezért is nem volt szerencsés hogy nem vettem komolyan aszintkülönbséget, de végülis nem volt gond semmivel.

Mivel a túra kiindulópontja (Gyöngyös) és végpontja (Mátrafüred) nem ugyanoda esett ezért választanunk kellett, hogy a túra végén buszozunk, vagy az elején. Nagyon helyesen úgy döntöttünk, hogy inkább az elején, ezért Mátrafüreden hagytuk az autót és onnan jöttünk vissza Gyöngyösre. 8-kor szerettem volna indulni, de végül a reggeli buszozás miatt 9 lett belõle.

Neveztünk a kisvasút végállomásánál és persze - ahogy szoktam ha nincs feherb - megint eltévedtünk. Legalább 15-20 percet elbénáztunk mire megtaláltuk a sárga sávot, ami felvezetett a Sár-hegyre. És ez nem az itiner hibája volt, hanem nem vettem komolyan ami oda volt írva és a térkép alapján próbáltuk megtalálni a jelzést. A lényeg, hogy jól elpöcsörésztük az idõt.

Már reggel látszott hogy szép idõnk lesz. A Sár-hegyet mindig láttuk, ha a Mátrába jöttünk, nem is lehet nem észrevenni a Gyöngyöstõl északkeletre magasodó hegyet. De még sosem voltam itt. Hétvégi házak között haladtunk, majd egyre meredekebb lett a terep és a házak is lemaradtak. Hiába, az 550 méteres magasságba fel kellett mászni. Minél feljebb értünk annál jobban tetszett nekem a hely. Ráadásul egy botanikai tanösvényen haladtunk végig:), és egy botanikusnak az emlékmûvét is megtaláltuk a kisebb csúcson.

Megizzasztott minket az emelkedõ, fõleg Bidut, aki abszolút nincs hozzászokva az ilyenhez. Nem álltunk meg , folytattuk az utunkat. A csúcstól egyenes terep következett egészen a Pipis-hegyig, ahol egy aprócska reptér hangárja mellett találtuk meg az elsõ ellenõrzõpontot. Pecsételtünk és indultunk tovább Mátrafüred felé.

Jó tempóban haladtunk, ráadásul egy vadaspark- vagy inkább vaddisznópark - mellett vitt el az utunk, ahol a disznók túrták az erdõt. Beértünk a faluba és nem keresgéltük a sárgát, hanem a vasút nyomvonalán mentünk egész a végállomásig, ahol a második ellenõrzõpont volt. Pecsételtünk és itt sem álltunk meg. 3 óránk maradt a Mátraháza és vissza útra, ami kis pöcsölés miatt két és félre apadt.

Valószínûleg nem lett volna gond ha nem érünk be idõben alatt, de Bidu nagyon szerette volna szintidõn belül megcsinálni és ezért mentünk és nyomtuk. Várható volt hogy most végig felfelé megyünk majd. Továbbra is a sárga sávot kellett követnünk és el is indultunk felfelé. A fene se tudta hogy még egy Muzsla nevû hegy is van a Mátrában:) De van. Nemsokára felértünk ahol egy kilátót is találtunk, de elég párás volt az idõ úgyhogy nem sokat láttunk.

Továbbra is nagyon jó idõben gyalogoltunk, az erdõben elég sok turistával találkoztunk, de a túra résztvevõkkel nemigen. A túra alatt nem is elõztek meg minket és mi se elõztünk meg senkit, aki ugyanezen a túrán indult. Hamar odaértünk a Rákóczi forásshoz, de nem mértünk, emrt reggel kapkodva jöttem el otthonról és nem hoztam a cuccot. Így csak egy fotóra futotta.

Tovább mentünk felfelé és lassan de biztosan küzdöttük le a szintkülönbséget. Elértük a szanatóriumot, majd nemsokára már ott álltunk a "híres" palacsintázót - lángosos elõtt. Sokkal hamarabb felértünk, mint gondoltam volna. Elvileg ez a büfé volt az utolsó ellenörzõpont és még egy palacsinta is járt. 10 perces sorbanállás után (utólag kiderült, szólhattunk volna, hogy a túrán vagyunk és akkor azonnal kiszolgáltak volna minket) végül megkaptuk ami járt, gyorsan befaltuk a palacsintát és indultunk is vissza füredre. Egy óránk maradt; ez már valószínûleg meglesz.

Innen már csak lefelé kellett mennünk, de szerencsére nem arra amerrõl feljöttünk, hanem választani lehetett és mi a piros sáv mellett döntöttünk. Ezt már ismertem a Téli Mátra túráról így magabiztosan mentünk,nem féltünk az eltévedéstõl. Amúgy sem kellett volna, mert nagyon jók voltak a jelzések. Végig lefelé, vizet vettünk a Gyökeres forrásból, majd elmentünk a kis kápolna mellett és végül pár perccel a szintidõ lejárta elõtt be is léptünk a mátrafüredi kisvasút végállomásánál lévõ célba. Átvettük a kitûzõket, majd benyomtunk még pár palacsintát és indultunk haza.

Szerintem nagyon jó túra volt, amihez a remek idõjárás nagyban hozzájárult. Kis fenntartásom volt a túrával kapcsolatban, mert a ttt honlapján sem igazán hízelgõ kritikát olvastam és máshonnan is hallottám már rosszat a szervezõ csoport egyéb túráiról. De itt semmi negatívummal nem találkoztunk - lehet hogy a kritikák miatt változtattak valamit, nem tudom, meg az is hozzátartozik, hogy mi nemigen vettük igénybe az "ellátmányt" -, kedves pontõrök, még a palacsintás is soron kívül kiszolgált minket Mátraházán. Persze az itinert egy papírlap jelentette térkép és részletes leírás nélkül, de nem is kellett több, hiszen szinte végig a sárga sávon kellett menni.