Kevély körüli kevergés

Szombaton esett le, hogy most jó sokáig nem fogok túrázni, ezért gyorsan kerestem valami környékbeli sétálnivalót. Így akadtam rá a Kevély túrákra és vasárnap el is mentem. Az elsõ olyan túrám volt, amikor magamtól keltem fel és nem az óra ébresztett. A rajt kb. 10 percnyire volt tõlünk, és 8-tól lehetett indulni, így bõven ráértem. Pilisborosjenõre idõben odaértem és nyolckor el is indultam, hogy hamar hazaérjek. Elvileg 26 km a túra és 7.5 óra szintidõt adtak rá, magyarán ha épphogy beérek 4 körül már otthon is lehetek.

Jó tempóban indultam el, hamar kiértem a falu újonnan épült villái közül és haladtam a Teve szikla, majd utána az Egri vár hasonmása felé. A sziklát hamar elértem és nemsokára már a várromok között pecsételtem az elsõ ellenõrzõponton. Én azt hittem ez a mûvár azért nagyobb valamivel, de csak egy fõkapu illetve oldalsó kaput emeltek, plusz a hozzá tartozó falakat.

Elég sok szint tartozott a 26 km-hez, pontosan 1120 méter. Lassan el kell kezdeni emelkedni. Az út végül visszavitt Pilisborosjenõre és most az Ezüst-Kevély felé vettem az irányt a piros négyzeten. Elõtte elég sokat kellett a falu utcáin gyalogolni. Az egyik meredek utca végénél már kezdõdött is az erdõ, hamar beértem a fák közé, ahol fenyves fogadott. Egy darabig szintben vitt az út, majd egy vízmosás-szerû vájatban kezdtünk emelekedni, míg végül kereszteztük a Kevély gerincen futó turistautat. Ezután már lefelé vitt az út egészen a Zöld barlangig, amely már a Kevélyek északi oldalán tátongott.

Innen a Csobánka feletti Csúcs-hegyre vezetett az utunk, egy kis emelkedõ majd lejtõ, ismét felfelé a csúcsig, ezután pedig az Oszoly alatt tért az útvonal be a faluba. Keresztülgyalogoltam a falun, majd felmásztam a Csobánkai nyeregbe, rátértem a kék sávra, arra ahol a Kinizsi jön lefelé a Kevély-nyeregbõl. Itt kaptam vizet, de nem álltam meg. Szinte sehol nem idõztem sokáig a túra során, nem volt rá szükség, na meg szerettem volna minél elõbb hazaérni.

A kék sávon vezetett az út egy darabig, majd a Mackó barlangot vette célba, és egy meredek kicsit szerpentines, de aránylag rövid emelkedõ után már ott is álltam a nagy tátongó üreg elõtt. Itt már 15 km-nél jártam. Innen tovább a nyeregig, majd onnan lefelé a hegy másik oldalán. Nemsokára a Solymári völgy felé vettem az irányt de csúnyán elnéztem a zöld sávot és csak akkor döbbentem rá, hogy valami nem stimmel, mikor nem találtam a biciklis útról lekanyaradó jelzést ott ahol kellett volna. Megnéztem a térképet párszor és akkor esett le, hogy benéztem. Így egy kis kitérõt tettem , majd hamarosan elindultam lefelé a völgyben.

Nekem nagyon tetszett ez a völgy, egyszemélyes kis ösvény futott végig a fák között, néhol meredeken lefelé - még jó hogy nem visszafelé kellett erre jönni:) - eleinte tölgyes, majd késõbb fenyves erdõben vitt az út. Nemsokára kereszteztem egy szélesebb földutat, majd tovább haladtam a Jenõi torony irányába, ahol a hatodik ellenõrzõpont volt. Már-már azt hittem megint eltévedtem, de nemsokára már meg is kaptam a pecsétet és mentem tovább.

Innen jó hosszú, majdnem hat kilométeres szakasz következett a Köves-bércig, nagyjából vizszintes terepen. Volt egy-két emelkedõs szakasz, a Balázs-lépcsõnél a tempóm visszaesett, mintha kipukkantam volna mint egy lufi. Szerencsére az emelkedõ nem tartott sokáig és a következõ vízszintes szakaszon regenerálódtam. Egész jól bírtam különben a túrát, és éreztem is, hogy aránylag jó tempóban megyek, ha nincs az a zöld benézés akkor még hamarabb beértem volna.

A Köves bérc-re egy rövidke emelkedõ után értem fel, ahol megkaptam az utolsó pecsétet. Nagyon frankó hely ez a Köves-bérc. Még sose jártam erre, pedig itt lakom a közelben. Innen a kék sávon haladtunk vissza a faluba, ahol miután megkaptam a kitúzõt már indultam is haza.

Számomra furcsának hatott, hogy nem mentünk fel a Nagy-Kevélyre, de végülis a túra neve teljesen találó volt. Jó kis helyeken visz az útvonal, egyszer sem mentünk ugyanazon az útvonalon; több helyrõl is remek a kilátás a környékre.