Mezõtúr-Battonya-Békéscsaba

Juhit megragadta egy indexes cikk, amiben a kondorosi szárnyvonalról írnak, erre én mondtam neki, hogy menjünk el, legalább növekszik a kilométerem. De ha már ott vagyunk, akkor nézzünk meg a közelben egy másik szárnyvonalat, méghozzá Battonyán.

Kondorosból nem lett semmi, mert a 7 perc a mezõtúri átszállásra kevés volt a Pannónia IC 25 perces késéséhez képest, és nem várta meg a Bz. Már a keletiben negyed órával késõbb indultunk. Mivel Mezõtúrról a következõ - két órával késõb induló vonathoz nincs Kondorosra csatlakozás, ezért az a program most elmaradt. Pedig megsokszorozhattuk volna az utasok számát. Mezõtúron nem akartuk az állomáson b@szni a rezet másfél óráig, így bementünk a városba. Juhi látott egy csatornát meg egy szintezési alappontot, így szerencsére megnyugodott. Mert kicsit felpaprikázta, hogy kimarad Kondoros.

Egyhuzamban mentünk végig Battonyáig, nem kellett átszállni. Ütközben Orosházán és Mezõhegyesen álltunk negyes órát keresztre várva. Viszonylag sokan voltak a vonaton, még álltak is bizonyos szakaszokon. A végén, Mezõhegyes és Battonya között négyen voltunk, visszafelé csak ketten. Útközben az utastársak roma technót hallgattak, az visszhangzott a kocsiban. Szerencsémre visszafelé Békéscsaba felé is Bz ment, nem Uzsgyit kaptunk el. Így még 50 km beleszámított.

Békéscsabán fél óránk volt az átszállásra, addig benyomtunk egy hamburgert. Már rohadtul untam a végén, fáradt voltam, de csak Szolnok után tudtam elaludni egy rövid idõre.

A vonatok egész jó állapotban voltak, a román IC kocsik is kényelmesek. A WC viszont szinültig teli volt foslével, inkább a Bz-n mentem el brunyálni. Majdnem belerokkantottam a klozetba, de még amikor elmeséltem a juhinak, akkor is kis híján pofánhánytam. Minden vonat késett, de mind közül a legelsõ volt a leggázosabb, mivel nem várt meg a csatlakozás.