Piliscsabai Negyvenesek - Iluska

Pénteken döntöttem el hogy el kellene menni egy túrára a hétvégén, fõleg úgy, hogy már régóta terveztem. Azonban valahogy nem fûlött hozzá a fogam. Érdekes, de ez van. Aztán mégis találtam egy túrát. Hat kilométerest néztem ki, így egy családi kirándulás lett a dologból.

Heten indultunk útnak, a hat kilométerre bátran beneveztünk. A lényeg, hogy kitûzõt adnak és a fiataloknak ez a legfontosabb. A múltkor már belefutottunk egy kitûzõ nélküli 5 kilométeres túrába, ahol nem volt kitûzõ a végén és ez eléggé rosszul esett, úgyhogy most direkt rákérdeztünk már a túra elején. Beneveztünk és elindultunk. A túra a legrövidebb távja volt a Piliscsabai Negyvenesek teljesítménytúráknak, de szerencsénkre a hosszabb távokon 9-ig lehetett indulni és mivel mi tíz elõtt értünk oda, a nevezésnél már nem volt tömeg.

Ez kellemesen hatott és a túra elsõ méterein se találkoztunk sok emberrel. Hamar kiértünk Piliscsabáról és nemsokára már a falu melletti magánerdõ határán haladtunk. Aztán pár száz méter után egy emelkedõt kellett leküzdenünk. A túrán volt szintidõ, a hat kilométer leküzdésére négy órát kaptunk. Így hát egy kicsit siettünk. A fiatalok lelkesek voltak, még Vencel sem maradt nagyon le, nem ült le minden kõnél és botnál. Az emelkedõn a nyakamba vittem fel.

Nemsokára odaértünk az elsõ pecsételõhelyre. A túra útvonala egy nagy nyolcast formázott és most értünk el a nyolcas közepére. Innen tovább lefelé vitt az út, végig széles földúton haladtunk, a nap sütött, remek idõ kerekedett. Hamar odaértünk az Iluska-forráshoz . A forrás idõszakosnak van jelölve a térképen és most sem folyt belõle semmi. A pecsételõhelyet is itt találtuk. Egy kis függõpályát alakítottak ki itt a szervezõk és
idõn kívûl a gyerekek csúszkálhattak ha szerettek volna. Mi végül nem vártuk meg a lehetõséget és indultunk tovább.

Egy darabig szintben mentünk, majd kiértünk a fák közül és a Pilisre tárult nagyszerû panoráma . A kis tisztásról ismét visszatértünk a fák közé és egy elég meredek emelkedõn kellett felcaplatnunk. Vencelt megint csak a nyakamba vittem fel. Az emelkedõ végétõl ismét lejtõs széles út következett, amely egészen az elsõ pecsételõhelyig vitt vissza minket. Vencel majdnem elaludt, de a pecsételõhely okozta izgalom felébresztette.

Innen már csak másfél kilométer volt a célig. Továbbindultunk és most Panka vitte Vencelt. Kéz a kézben sétáltak az erdei úton és pár kisebb le-fel után meg is érkezhtünk az utolsó pecsételõhelyre. Itt sem álltunk meg, mentünk tovább végig lefelé és nemsokára már a célban is voltunk. Átvettük a kitûzõket és az okleveleket is. Fura volt, hogy csak egy zsíroskenyeret lehetett enni, a továbbiakért fizetni kellett.

Mindhárom fiatalt dícséret illeti, amiért olyan ügyesen végigtrappolták ezt a pár kilométert. Még a Vencel is kb. 4 kilométert gyalogolt.