Dornyai Béla Emléktúra

Rávettem szabolát, hogy jöjjön el velem erre a túrára, és nem bánta meg, hogy eljött. Szeretem ezt a környéket, egy csomó szép túrát lehet csinálni itt. Eddig csak tavasszal voltunk Salgótarjánban.

A túra elsõ pár kilométerén mentünk fel a Boszorkány-kõre, majd tovább egyenesen elfelé a várostól. Hegyen-völgyön vezetett az utunk, és a város szélén lévõ kis településeket érintve jutottunk el Pálfalvára. Közben több ellenõrzõ pont is volt, de csak egyszer pihentünk egy vadászlesnél, ahol több fényképet is csináltunk. Szabola csinált egy panorámaképet a Karancsról és a Salgóról.

Pálfalvára menve egy nagyon szép kis ligetes, árnyas részen haladtunk. Tulajdonképpen egy gerinc volt, néha kicsit emelkedett, majd ismát lejtõ jött. Alattunk a völgyben nagy káposztaföld terült el, a völgyet körülölelõ dombokon viszont csak fû nõtt, és legfeljebb egy-két fa.

Átkeltünk a fõúton, majd a sok lejtõ után ismét emelkedõ jött. Ez le is lassított bennünket. A "változó meredekségû" hegyoldalon értünk fel a Somlyára, majd továbbmentünk a Pécs-kõ irányába. Nagyjából félúton voltunk, és elég jól álltunk idõben is. Mivel azonban viszonylag nagy a szintemelkedés, valószínûleg romlani fog a teljesítményünk - gondoltuk ekkor. Többször megálltunk fényképezni, fõleg szabola fényképezett sokat, virágokat meg ilyeneket. Egy csomó kökény is volt az úton. Sehol sem láttam még ennyit, mint errefelé. Félúton õ jobban ki volt dögölve, de lassan visszajött az ereje. Elhatároztuk, hogy emelkedõn nem rohanunk, hanem majd a lejtõs részeken nyomjuk meg kicsit a gombot.

A Pécskõn csináltunk képeket a városról, majd indultunk a Boszorkány-kõ felé. A régi fogaskerekû vasút nyomvonalán mentünk, útközben nagyon jó képet lehetett csinálni a hegyekrõl. A környéken több ilyen bányavasút is mûködött, mára azonban egy sem maradt belõlük. A Boszorkány-kõ oldalában a legmeredekebb kaptató várt ránk, de szerencsére nem volt túl hosszú. Felérve viszont gyönyörû látvány fogad. Látszik a Mátra vonulata a Kékessel, tõle balra a Bükk. Másik irányban a Cserhát, illetve a közelben a Karancs és a Sátoros. Észak felé a messzi távolban a Tátra csúcsai is kivehetõk voltak, bár az idõ nem volt tökéletes ilyen szempontból. Kihasználtuk, hogy a fényképezõgépen van önkioldó, és rátettük egy sziklára, így le tudtuk fényképezni magunkat. A képen a jobb oldali az egyikünk, a bal oldali a másikunk.

A szomszédos hegycsúcs - a Salgóvár - csak egy ugrásra volt. A szint nagy részét ugyebár megmásztuk, így nem volt olyan vészes feljutni a várhoz, amit szorgalmasan építenek. A feljutás örömére itt is csináltunk pár képet. Fõ célpontok a "Beszterce" és Somoskõ voltak.

Pihentünk egy keveset, de sajnos nagyon kevés volt a vizünk a meleg és az emelkedõk miatt, ezért elsiettünk, hogy a Dornyai turistaház melletti forrásból utántöltsünk. Somoskõújfaluig megint lazább lett a terep, és megint egy régi kisvasút nyomvonalán mentünk. Még egy alagutat is láttunk, de most már nem vezettek benne sinek, és eléggé be van már nõve az oldala, ahogy ez a bal oldali képen is látszik. Mindenesetre nem mondható, hogy nem néz ki izgalmasan.

Somoson ismét átmentünk a fõúton és a síneken, majd egy tökmezõt értintve, és több kisebb dombot meghágva jutottunk el Kercsegre, ami egy helyi kirándulóközpont. Most is elég sokan voltak, szabola egy kib@szott jó képet csinált a helyrõl. Elkezdtünk számolgatni, hogy kb. mennyi idõ kell még. Azt hittem, hogy fáradtabbak leszünk, azonban meglepõ módon továbbra is nagyon jó iramban mentünk. Lassan a 40. km-t is elértük, de még a lábam sem fájt. Szabola sem volt már olyan fáradt, mint féltávnál, lehet, hogy a kajálás jót tett neki. Általában õ eszik kevesebbet, most viszont õ nyomta be a több zsemlét. A számolgatás során rájöttünk, hogy akár a korábbi vonattal is vissza tud menni Pestre, ezért a végén még belehúztunk. Nagyon jól lehetett menni, egy kisebb, de meredek emelkedõt leszámítva. Közvetlenül a város felett a Kálváriánál egy gyerekcsapatot is megelõztünk, akik a 20 km-es távon indultak. Alig több, mint 9 óra alatt megjártuk a túrát.

Én a túra elõtt is tudtam, hogy mire számíthatok, hiszen már többször voltam a környéken, de szabolának ez volt az elsõ. Mondtam ugyan neki, hogy marha jó helyeken megyünk majd, mégis kellemesen csalódott a végén.