Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Thúry György Emléktúra
(2013-04-06)
Tavaszi seprés a Thúry Emléktúrán
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Hegedûs Róbert Emléktúra

Teljesítménytúra
Honlapra került:2009. december 5. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2009. november 14.
Indulás: 07:45 Szépjuhászné
Érkezés: 14:15 Szépjuhászné
Résztvevõk: feherb
Túraparaméterek
A túra hossza27 km
Szintkülönbség1143 m
ÚtvonalSzépjuhászné -> Fekete-fej -> Remete-szurdok -> Alsó-Jegenye-völgy -> Kálvária-hegy -> Hármashatár-hegy -> Árpád-kilátó -> Szépjuhászné
Szintidõ8 ora
HelyszínBudai-hegység
Idõjárás
Változóan, gyakran erõsen felhõs, párás, 300 m-es magasságban húzódott egy vékony St réteg, illetve ez felett Sc-k voltak. Csapadék nem volt Európa idôjárása
Magyarázat a térképhez
Ez a túra meglehetõsen nehéznek ígérkezett. A nem túl hosszú táv mellé elég tekintélyes volt a szintkülönbség. Annak ellenére, hogy sem a Hárs-hegyre, sem a János-hegyre nem visz fel. Az elmûlt napokban esõ is esett, de nem volt sár, legfeljebb csak egy-két helyen.

Határkõ
A Szépjuhásznétól indultunk, juhi kivitt kocsival, de õ nem jött velem a túrára. Útközben elhagyta az Opel jelet a kocsijáról, de szerencsére hazafelé megtalálta :) Elmentünk a Hárs-hegy olalában, majd az elsõ keményebb emelkedõ a Fekete-fejre vezetett fel. Alig jöttünk pár kilométert, meg is kaptuk a második pecsétünket. A Fekete-fejrõl a lejtõ is elég durva volt, oda kellett figyelni, nehogy seggen érkezzen le az ember. Adyligen mentünk végig, és kicsit megtévesztett a turistajelzés. A térképen és az itiner szerint is a piros keresztet kellett követni, de a valóságban zöld kereszt volt a villanyoszlopra festve. De ez nem zavart meg igazán, egyértelmû volt, hogy merre kell menni. Az utca anno Budapest határa volt, jelezték ezt a határoszlopok is.

Máriaremete
Pesthidegkút utcáin kanyarogtunk, jelzetlen utakon, de szalagozás segítette a tájékozódást. Egy õsrégi piros kör jelzés is volt itt-ott, egy már megszûnt turistaúton haladtunk tehát egészen a Remete-szakadékig. Az utca egyszer csak véget ért, és egy jól kijárt ösvényen ereszkedtünk le a szurdokba. Pazar a kilátás Máriaremetére és a templomra, sajnos párás volt az idõ. A szurdokból az OKT-n mentünk fel a Remete-hegyre, ahonnét ebben a napszakban nem igazán fényképezhetõ a város, mert szembõl süt a nap, ráadásul a párásság tovább rontott a helyzeten. A hegy másik oldalán mentünk lefelé, északkeleti irányba és csakhamar elértünk Solymár határába. Átkeltünk a formalmas úton, és az Alsó-Jegenye- völgyben kanyarogtunk végig. A hegy ezen oldalán borult volt az ég, napsütésnek nyoma sem volt. De nagyon vékony volt a felhõtakaró, a kicsivel kevesebb, mint 400 m magas Kálvária-hegy teteje kilátszódott. Tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra a ködbõl kijutottunk a napsütésbe. Fentrõl látszódott, hogy ez a köd is szakadozott, nem olyan szép egybefüggõ, sõt valahol feljebb is volt még egy réteg.

Fel a Kálvária-hegyre
A Kálvária-hegyen ettem, és ismét belegyalogoltam a ködbe a Csúcs-hegy északi végén lévõ nyeregnél. A déli végén, a Virágos-nyeregnél szintén köd volt, ott az is nehezítette a tájékozódást, hogy kevés a fa, messze vannak egymástól a jelek, és a köd miatt nem látszódott a következõ, ráadásul relatíve sok földesút visz keresztül-kasul a mezõn. Fent, a Hármashatár-hegyen szép képeket lehetett készíteni a felhõben lévõ tornyokról, de az alattunk lévõ völgyekbe is beúsztak a felhõk. Innen sok lejtõ jött, a Szépvölgyi út végénél a turistaúton elég meredek és csúszós is volt. Lefelé is kiizadt az ember a sok fékezésben. Az Árpád-kilátónál ugyanaz volt a helyzet, mint a Remete-hegyen: dél felõl sütött a nap, és látszódott, hogy a város felett, vastagabb felhõtakaró pihen. (Késõbb alulról, a Moszkva-térrõl is nagyon masszívnak tûnt, tök borult volt az ég). További lejtõ következett, de a 11-es busz végállomása még olyan magasságban volt, hogy láttuk a napot. Az Apáthy-szikláról pedig azt lehetett megfigyelni, hogy így kora délutánra megszûnt a köd az alacsony szinteken, de kicsivel magasabban rétegfelhõ jött létre, a János-hegy és a Hárs-hegy felhõben voltak, a hûvösvölgyi villamos vonala viszont tisztán látszódott fentrõl a szikláról.

Tornyok a ködben
Kilátás az Apáthy-sziklától
Eddig soha nem jöttem le innen a Hûvösvölgyi út felé. Felfelé viszont már többször is a Tojás és a Zöld túrák alkalmával. Most nyílván sokkal gyorsabbnak tûnt, és a sok lépcsõ sem zavart annyira, mint felfelé. A villamos vonalát keresztezve végig emelkedõ volt már egészen a célig. Eleinte az utcákon, majd az erdõben egy elég gyéren jelzett zöld kereszt jelzésen. Egészen hirtelen jött a cél, nem is számítottam rá, azt hittem még többet kell menni. Messzebbrõl láttam ugyan az út végén egy nagyobb épületet, de csak akkor realizálódott bennem, hogy ez a vasútállomás, amikor odaértem. Elég drága volt a túra, és egészen a végéig nem tudtam, hogy miért, hiszen annyi mindent nem kaptunk. Viszont a célban adtak kitûzõt és jelvényt is, ami megmagyarázza az árat.