Dûlôkeresztelô Családi túra

Ismét egy rövid túrára ugrottunk el Vencellel és az unokatesókkal, összesen öten vágtunk neki a Dûlôkeresztelô túra legrövidebb, 8 km-es távjának. Mivel a start és a cél nem ugyanott volt, ezért kicsit át kellett gondolni, hogyan is menjünk, Mivel a Vencelnek nincs bérlete így összesen 5 jegyet kellett volna neki vennünk, ami nem kis összeg. Ehelyett inkább úgy döntöttünk, hogy kocsival elmegyünk a túra céljához, Hûvösvölgybe, majd onnan kisvasúttal megyünk el a Normafához.

Az elsô vonattal mentünk, amely háromnegyed kilenckor indult. Szerencsére alig voltak még utasok, így a gyerekek szabadon rohangálhattak és viháncolhattak az egyik kocsiban. Elég lassan, kb háromnegyed óra alatt értünk el a Normafához, ahonnan még sétálnunk kellett egy kicsit a startig

A többiek megvártak amíg beneveztem. Elég hosszú sor állt a rajtnál, de kellemes meglepetésként ért, hogy családnak könyveltek el minket, így összesen pár száz forintot kellett csak fizetnem, megkaptam az itinert és ennyi. A szintemelkedés sem volt vészes, hiszen csak a János-hegyre kellett egy kisebb meredeken felcaplatni, meg késôbb a hárs-hegyi Kaán Károly kilátóhoz vezetett fel egy meredekebb szakasz.

Az idô nagyon remek volt, a nap egész nap sütött, jobb idôt választani se lehetett volna. A gyerekek nagyon jól elvoltak és könnyedén vették az akadályokat. ELég sokszor le kellett ülni, fôként táplálék szájba helyezése céljából, de szerencsére nem kellett aggódni a szintidô miatt, mert ezt még a startban megkérdeztem. Elvileg 3 óra volt feltüntetve a kiírásban, de a célban ezt senki nem nézte, mert ha nézte volna, akkor bizony igencsak kicsúsztunk volna belôle, hiszen 14 óra után értünk be és 10 kor indultunk. A kitûzô pedig igen fontos:)

Elsô szakaszban a Libegôig gyalogoltunk el bár nem a turistautat követtük, hanem a betonûzon gyalogoltunk, mert ott sütött a nap. A libegôtôl jött egy rövid kaptató fel az Erzsébet kilátóig, ahova most nem mentünk fel. Innen ereszkedés a szerpentinen egészan a Szépjuhásznéig, ahol a második ellenôrzôpont volt. Itt kaptunk pogácsát, de egyik gyerkôcöt se nyûgözte ls és mi tagadás nekem sem ízlett.

Pihentünk egy keveset, majd nekivágtunk a túra "legkeményebb" emelkedôjének, fel a Nagy-Hárs-Hegyre. Végülis elég hamar felértünk és fel is mentünk a kilátóba körülnézni. Itt megkaptuk a harmadik bejegyzést az itinerbe. Ismét pihentünk egy kicsit, és csak jó negyedóra múlva indultunk tovább.

Elhaladtunk a hárs-hegyi barlang mellett, majd végig a sárga sávon elértük a Kis-Hárs-Hegyre vezetô sárga háromszög jelzést. Oda nem mentünk fel, hanem tovább tartottunk lefelé. Nemsokára kereszteztük a kisvasutat, majd letértünk a sárga körút jelzésre, amin lassan beértünk a hûvösvölgyi Nagyrétre, ahol a túra célja volt.

Megkaptuk az emléklapokat, a kitûzôket, a gyerekek még kergetôdztek egy kicsit a réten, majd indultunk vissza az autóhoz, ami még innen 1 km-re parkolt. Minden elisméresem a 3 fiatalnak, akik lenyomták ezt a 8 kilométeres túrát. Az ellátás lehetett volna egy kicsit jobb, a pogácsa mellé/helyett lehetett volna valami, a gyermekek számára izgalmasabb müzli vagy csokiszelet, illetve szódavíz helyett sima víz lehetett volna.