Forrástúra a Mórágyi hegységben Rövid

Nem sokszor túráztam a Mórágyi-hegységben. Ezer éve párszor a Tolna túrák keretében, illetve a DDK is átvág erre. Õszintén szólva nem tudom, hogy mi a különbség a Mórágyi-hegység és a Szekszárdi-dombság között. Már a hegység elnevezés is furcsa, mert alig 300 m a legmagasabb pont.

Akárhogy is van, kellemes meglepetés volt a környék. Távolról nézve csak egy kis kiemelkedés a hegy, nem is túl szép út visz el hozzá Bátaszék felõl, de azért pár autópáya-alagutat megértek ezek a halmok. Odaérve viszont olyan érzése volt az embernek, mintha egy nagy hegység belsejében lennénk. Rendkívül változatos a domborzat, sok meredek, patakvölgy, hatalmas erdõk, de amikor ránéztem a GPS-re, alig voltunk magasabban, mint a Gellért-hegy.

Az idõjárás nem fogadott a kegyeibe, napok óta esett, és az odafelé vezetõ út is esõben zajlott. Pedig még az is megfordult a fejemben, hogy a hosszú távra megyek. Aztán a vasútállomásnál ki sem szálltunk a kocsiból még egy jó órát, így letettem a nagyravágyó terveimrõl, és maradt a legrövidebb táv. Hála a monilnetnek, az esõ elállta elõtt negyed órával kikászálódtunk a kocsiból, és akkor neveztünk be. Mire elindultunk a városból kifelé, már nem is esett. Aztán jött a feketeleves. Minden tiszta sár volt, ami nem volt addig baj, amíg sík volt a terep. De már az elsõ emelkedõn vissza akartam csúszni, és a fûszálakba kapaszkodva jutottam fel a tetõre. ÉS ez így ment végig, annyi különbséggel, hogy egy idõ után megszokta az ember, és megtanulta, hova és hogyan nem szabad lépni. A lényeg, hogy esés nélkül megúszta mindenki.

Külön érdekesség, hogy a leírás egy helyen nem volt egyértelmû, és Mórágyon sokan elmentek rossz irányba. Persze egy térképre pillantás megoldotta volna ezt a problémát. szerencsére mi nem szívtuk meg ezt a bug-ot.

Jórészt külön halatunk, a Henrik-forrásnál a lányok nem várták meg, amíg mérek és ládát keresek. Utána meg benéztem egy kanyart, és a további mérések miatt nem is értem utol õket, csak a célban.