Kreuzjoch

A második nap egész nap esett, amit arra használtunk fel, hogy utaztunk egyet a Zlliertalerbahn-nal Jenbachba meg vissza. Ha kicsit szemfülesebbek vagyunk, még gõzössel is mehettünk volna, de nem voltunk. Így maradt a dízelvontatás, és egy kis vonatfotózás Jenbach-ban.

A harmadik napra sem állt el az esõ, de erõsen olyan tendencia mutatkozott, hogy ez nem lesz így egész nap. A Ziller patak is jócskán apadt, és az esõ sem esett olyan intenzitással, mint elõzõ nap. Tulajdonképpen semmi kedvünk nem volt nekiindulni, Atisnak a végén sem volt. Leparkoltunk Gerlosban, ami amúgy síparadicsom, beöltöztünk vegyvédelmi ruhába, és elindultunk felfelé. Rögtön meredek emelkedõvel kezdtünk, és szépen belemelegedtünk az esõcuccba. Pár kanyar után belül is tiszta víz volt a kabátom, de belül az izzadtság miatt. Amikor csak lehetett, kigomboltam, de csak módjával, nehogy megázzon a fényképezõ meg a térkép. Megúszta mind a kettõ, csak a tartójuk lett vizes. Útközben lehetett málnázni és áfonyázni, de utóbbival vigyázni kellett, mert a tehenek rajtuk keresztül mennek fel a hegyre. És nem finom a tehénízû áfonya.

Felértünk egy széles útra, ami nem volt leburkolva, de autók is közlekedtek rajta. Szembejött például egy tejszállító teherautó. Emiatt nem is volt meredek, gyorsan haladtunk rajta, mégis emelkedtünk. Egy patakátkelés lett nehezebb, mert meg volt áradva, és oda kellett figyelni, hol milyen köveken ugrálunk át rajta. Nekem ez nem sikerült tökéletesen, belefordult egy pillanatra a lábam a vízbe, és a cipõmbe is belefolyt a víz.

Nem a gerincen mentünk fel, hanem megkerültük a hegyet, és kelet felõl értük el a csúcsot, ezért a rövidebb volt a térképen pöttyözött szakasz. Közben az esõ is egyre hosszabb idõre állt el, cserébe belementünk a felhõbe, és szart se láttunk. A csúcs alatt 300 m-re tértünk le az útról, itt voltak a síliftek felsõ állomásai. innen már gyalogösvényen mentünk tovább. Megjelentek az elsõ hófoltok, alig 2300 m-ren, tehát az elõzõ napi csapadék egy része itt hó volt. A cél elõtt nem sokkal volt egy rafkós elágazó, ezért itt megvártam a többieket. Az itt lévõ apró hófoltok a 30 m-rel feljebb lévõ csúcson már összefüggõ hóleplet alkottak.

A csúcson volt egy kereszt és egy pad. Kilátás semmi. De legalább már nem esett. Sapkát azért kellett feltenni, de a kesztyûre még nem volt szükség. Útközben módosítottunk a terven, nem a gerincen mentünk le, ahogy elsõre kigondoltuk, hanem visszafordulva, de a síliftek felé, az Isskogelt útba ejtve mentünk le Gerlos-ba.

Visszamentünk a liftekig, kb. 20 m-t kaptattunk az Isskogelig, és ott már embereket is láttunk. Õk a lanovkával jöttek fel, onnan tényleg csak egy laza séta ez a két hegy. Közben feljebb került a felhõalap, továbbra is borult volt, de alattunk le lehetett látni a völgybe, sõt, távolabb a Gerlos hágó alatt lévõ víztározót is láttuk. Innen már csak javult az idõ. A nap ugyan nem sütött ki, de a látás egyre jobb lett.

Ezzel párhuzamosan egyre több emberrel találkoztunk. Kivételesen mi mentünk le, és õk jöttek felfelé. A legvégén még egy meredek lejtõ állta utunkat, a lejtõ alján már a falu kezdõdött. Még szerencse, hogy nem errefelé indultunk el felfelé, mert kész halál lett volna feljönni rajta.