Sete Citades

Mivel a turistatérkép domborzatárnyékolással készült, már ránézésre egyértelmû az egykori kaldéra pereme, amelynek mentén a turistaút végighalad. És már a térképrõl is látszik, mennyire fasza ez a hely, ezért ez volt az elsõ számú célpontunk, amikor még itthon terveztük a túrákat. (Utólag azért kiderült, hogy ennél még faszábbak is vannak, de ez most mindegy.) Hasonló a szitu, mint a Börzsönynél, csak itt késõbb történt a vulkánkitörés, ezért jobban kivehetõ a kaldéra. Ami akkora, hogy van benne egy komplett falu (Sete Citades), és hat kisebb kráter is. Négyben tó is van, három különbözõ magasságban.

A nagy kráter 400-800 m magasságban van, a nagy része 500-600 m között helyezkedik el. A keleti része a hegyesebb, ott van a legmagasabb pont, a Pico da Cruz is. A nyugati oldalon inkább több, kisebb emelkedõ van, de ezek is azért elég meredekek. A kráter alján van a Lagoa Azul (Kék-tó) és a Lagoa Verde (Zöld-tó), valamint a falu központja, gorombán 250 m magasan.

A Vista do Rei nevû kilátópontról indultunk. A fõvárosból jövet, itt éri el a kráter peremét az autóút. Van rendes parkoló, ismertetõtáblák, árusok, minden. Az út jól járható volt, szinte végig olyan széles, hogy egy autó is elfér rajta. Erdei ösvény nagyon kevés helyen volt. Volt is pár autó, akik bejöttek (kivétel nélkül bérelt autók voltak, illetve dzsippes túrára befizetett turisták) az útra, de a traktorok is használják. A környék nem nagyon erdõs, inkább tehénlegelõk vannak, illetve a kráter alján megmûvelt földek. Úton-útfélen ott legelnek a tehenek, kb. mint Ausztriában. Az itthoni értelemben vett turistajelzések nincsenek. A trails.visitazores.com oldalon van huszonakárhány turistaút, azok vannak felfestve piros-sárga vonalakkal, nyilakkal. Itt speciel elég szarul voltak a felfestések, de egyértelmû volt, hogy merre kell menni. Most nem ragaszkodtunk az ott leírt útvonalhoz, összevontunk két túrát, plusz egy kis módosítást is csináltunk, hogy kijöjjön a teljes kör.

Anticiklonálisan kerültük meg a krátert (hogy jó legyen az idõ), ami azt eredményezte, hogy a neheze a végére maradt. A nyugati oldalán voltunk elõször, ahol sok a lejtõ, és kevés a szintemelkedés. Cserébe az óceánra is itt van inkább kilátás. Sokszor olyan érzésünk volt, hogy egy keskeny gerincen haladunk, csak a dús növényzettõl nem látszik a szakadék széle. A kráter oldala végig be volt nõve valamilyen növénnyel, aminek sárga virága van. Sajnos a 90%-uk már elvirágzott. Az északi oldalán ez egészen a tóig leért, ott kb 70 fokos szögben zuhant bele a hegyoldal a vízbe. A parton körbesétálni a tavat tehát lehetetlen.

Szerencsénk volt az idõvel. Alig volt felhõ, nem esett, és a szél is itteni viszonylatban alig fújt. Kifejezetten meleg volt, égetett a nap, de a szél miatt nem lehetett annyira durván érezni a meleget. A hosszúnadrág csak néha-néha zavart, 800 m magasan pedig jól is jött. Pedig könnyen rá lehet baszni az idõvel: hiába azori anticiklon, az óceán közepén mindig van annyi nedvesség a levegõben, hogy az a hegyeknek ütközve felhõvel lepje be azokat. Lehet, hogy nem lesz esõ, de a hegyeken megülõ felhõk miatt ugrott a kilátás, ami pedig a fõ attrakció itt.

Sokan gondolták úgy, hogy ez egy fasza hely, többször találkoztunk túrázókkal, akik nem helyiek voltak. De még többen voltak, akik csak kiautóztak egy jobb helyhez, és kisétáltak a kilátópontokra. A legjobb amúgy nem a legmagasabb pont, hanem attól valamivel beljebb a nagy kráter közepe felé. Oda is ki lehet sétálni, és három tó látszódik onnan. Sajnos egyik térkép sem írja, mi a hely neve, de a közelben lévõ parkolótól is csak a miraduoro feliratú nyilak vezettek el ide.

A túra utolsó 4 km-e aszfalton vezetett, de volt itt egy forrás, és még utoljára lehetett fotózni ebbõl a szögbõl is a tavakat. A túra után körbementünk még egy rövidebb túrán, ahol más, kisebb krátertavakat kerültünk meg, és leautóztunk Sete Citades faluba.