Forrástúra a Börzsönyben Középtáv

Talán ez a harmadik börzsönyi forrástúrám, de már elég régen vettem részt ilyen rendezvényen. Most Zsófi és Vágány kísértek el.

A zebegényi rajtól az Ernõ-forrás felé indultunk, ott volt az elsõ pont. Méghozzá szinte egyenesen az erdõn át útba ejtve a kilátót a falu felett. Gyors forrásmérés után folytattuk is utunkat a Hegyes-tetõ felé. Jelzetlen úton, egy völgyben haladtunk felfelé, és hát eléggé megizzadtunk az emelkedõvel. Sok helyen a fák is bedõltek a völgybe. Ezek olyan szerencsétlenül történtek, hogy könnyedén átléptem õket, de Zsófinak bukdácsolni vagy kerülni kellett. Másik esetben nekem kellett nagyot hajolnom, Zsófi bújt át alattuk könnyedén. A kutyának egyszerû volt, legtöbbször átfért alattuk, sokszor azt se tudtam merre van, úgy lemaradtunk.

A Szent Mihály-hegy nyergénél lyukadtunk ki. Itt már nagyon örült Vágány, hogy végre viszontlát minket. Hiába laposodott el az emelkedõ a végén, nagyon kifárasztott minket a mászás. De legalább a túra szintkülönbségének a fele megvolt, és még csak 7 km-t jöttünk. A nyeregbõl a Hegyes-tetõ már szinte csak levezetésnek számított ezek után.

A következõ forrás a Király-kút volt, ami a nagymarosi oldalban van. Le kellett tehát menni egészen a vasút szintjére. De elõtte még azért sétáltunk egy kicsit, és nehéz lejtõbõl sem volt hiány. A kezdeti jó sok szint miatt rossz volt az átlagsebességünk, de ezt szépen lassan azért javítottuk. A Király-kút után egy gyors büfépont, majd a Málnás-forrás következett, amit már ihatóként jelöltek meg az itineren. Ittunk is, illetve feltöltöttük a palackokat. És persze mértem is.

Kutya szempontjából kellemetlen szakasz következett. A Kóspallagra vezetõ mûúton kellett gyalogolni felfelé egy keveset. Volt forgalom, kerékpáros rajtól kezdve motorosokon át minden jött. Meg kellett fogni a kutyát, és folyton figyelni, hogy mi bukkan elõ a kanyarban, hogy idõben le tudjunk menni a padkára. Az üdülõterület végén tértünk le errõl az útról, és bementünk a Mese-forráshoz jelzetlen úton. Itt volt egy kis gáz, páran visszafelé jöttek, pedig az itiner szerint tovább kellett volna menni. Mondták, hogy a szalagozás eltûnt. És tényleg, a pont után be kellett volna fordulni balra egy völgybe, de szalagok nem voltak. A GPS szerint eltájékozódtunk, megtaláltuk az ösvényt felfelé, késõbb már egy-két szalag is volt. Csak pont a kritikus helyen, az elágazásban hiányoztak. A Mese-forrásnál a pontõr mondta, hogy reggel még megvoltak.

Akik visszafordultak, alternatív útvonalon mentek fel, gondolom a mûúton. Pedig ez a rész igazán szép volt, a Börzsönyben nem annyira gyakoriak az ilyen sziklás, szakadékos vízmosások.

A tetõn a hosszútávon indulók elmentek jobbra, tettek egy még nagyobb kört. Mi visszafordultunk irányba, innen már végig a cél felé tartottunk. A Fehér-kúti forráscsoportnál összefutottunk egy nagyobb gyerekcsoporttal, figyelni kellett, hogy a kutya megtalál-e minket, és nehogy egyszerre többen támadják le, hogy meg akarják simogatni. A törökmezõi háznál is sokan voltak, az állatkert és a kalandpark vonzza a népet. Vágányt is vonzotta az állatkert, szerencsére már hamarabb megfogtam, de akkor is folyton arra akart menni.

Zsófi eléggé ki volt fáradva, már nemcsak az emelkedõkön botozott. A térde fájt fõleg a lejtõkön. Nekem a talpam fájt, ami a rossz cipõbetét miatt volt. Az eredeti tönkre ment, és amit vettem bele, nem igazán vált be.

A turistaháztól egy kis kitérõt kellett tenni az Õzike-forrásig, majd egyenesen bemenni Zebegénybe, amirõl nem is tudtam, hogy elég sokáig folytatódik a hegyek között.