Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Keressétek a Csúcsrajárás alkalmazást a Google Playen!
Túráink közül
Mostanában
Répáshuta kirándulás
(2024. február 13.)
Õszi kirándulás a Déli-Bükkben Répáshuta környékén
Lillafüred kirándulás
(2024. február 13.)
Körtúra Lillafüred-Felsõhámor környékén barlangokkal, forrásokkal, kilátókkal.
Kasprowy Wierch
(2024. január 30.)
Nyári túra a Lengyel-Tátrában a Gáspár-csúcsra
Lorenz-hágó
(2024. január 30.)
Átkelés a Lorenz-hágón a Magas-Tátra szlovák oldalán
Morskie Oko
(2024. január 30.)
Körtúra a Lengyel-Tátrában az Öt tó-völgyében és a Morskie Okonál
Hochschwab
(2024. január 30.)
A Hochschwab hófehér dolomitsziklái
Vereda da Ponta de Sao Laurenco
(2023. október 5.)
Madeira II - Vereda da Ponta de Sao Laurenco
Levada das 25 Fontes
(2023. október 4.)
Madeira IV - Levada das 25 Fontes
Pico Ruivo
(2023. október 4.)
Madeira V - A Kõris-hegyrõl a Kékesre
AK: Körösladány-Dévaványa
(2023. október 3.)
Rövid, de annál unalmasabb kéktúra az Alföldön

Lengyel-Tátra kirándulás

Magashegyi túra
Honlapra került:2020. március 8. A leírást készítette: feherb
Idõpont: 2019. november 9.
Indulás: Kuznice - 08:30
Érkezés: Kuznice - 14:00
Résztvevõk: feherb, krichard, Zsófi
Túraparaméterek
A túra hossza15 km
Szintkülönbség730 m
ÚtvonalKuznice -> Czerny Strw Gasienicowy -> Kuznice
HelyszínLappföld
Legmagasabb tengerszint feletti magasságCzerny Strw Gasienicowy - 1620 m
Idõjárás
Borult, esõs, a túra elsõ felében hosszabb csapadékszünettel. 1600 m-en havas esõ is volt.
Távoli hegyek szlovák oldalon
Hegytetõ felhõben
A Lengyel-Tátrába terveztünk könnyedebb novemberi túrákat. Vagy egy könnyebb csúcstúra, vagy tavas túra az, ami szóba került, esetleg Sas-út, de ahhoz azért jó idõnek kell lennie. Nos, nem lett jó idõ, és a tavas túrát szavaztuk meg. Az Öt Tó Völgye tetszett volna nekem, de turistaút lezárás miatt jóval macerásabb lett volna oda eljutni kerülõvel. Így a Czarny Straw Gasienicowy nevû tóhoz mentünk fel. Méghozzá a Kasprowy Wierch-hez vezetõ lanovka alsó állomásáról, Zakopane mellõl indulva.

Reggel még nem esett
Az idõ felemás volt. Déli szél fújt, méghozzá elég erõs. Lent is lehetett érezni, a csúcson még fõleg lehetett volna. Ezért sem akartunk csúcstúrát. Ez abból a szempontból volt jó, a hegység déli oldalára torlasztotta a felhõket és a csapadékot. Minél közelebb mentünk a fõgerinchez, annál inkább bementünk a felhõ alá, de csak rövidebb záporok értek utol.

Belépés a nemzeti parkba
Az elsõ emelkedõ tetején
Tejeltünk a parkolóban, majd szintben kb. 100 méterrel feljebb a nemzeti parkba belépéskor. Ez a 100 méter szint járdán ment, de valahogy nagyon kellemetlen volt itt menni. Az erdõbe érve egy völgyben indultunk felfelé a sárga jelzésen. Próbáltuk kitalálni, hogy hova jutunk fel, a csúcsok egyre közelebb lettek. Már mentünk egy ideje, de csaknem akart az út emelkedni. Aztán egy kanyar jobbra, majd balra, és elkezdõdött a szigorúbb emelkedõ. De egész könnyedén feljutottunk 1500 m-re, ahonnan még magasabb, már sziklás-havas, zömmel felhõben lévõ csúcsokra láttunk rá. A szint nagy része tehát megvolt, el is kezdtünk lefelé menni egy olyan útelágazáshoz, ami a Hala Gasienicowa névre hallgatott, és egy meteorológiai állomás is volt ott. Jó pár túrázó volt, sokan viseltek szöges cipõt, valakinél sisak és jégcsákány is volt. Sõt, voltak olyanok, akik láthatóan fent akarnak majd éjszakázni valahol, pedig egész vasárnapra szakadó esõ/hó volt várható.

Jeges út a törpefenyõk között
Az út kövekbõl volt kirakva, amelyekben kisebb-nagyobb szünetek voltak. Itt már a kövek között újrafagyott olvadékvíz is volt, ami egyre inkább elborította az utat, ahogy mentünk újra felfelé a tóhoz. Oda kellett figyelni, de nem volt vészes, Zsófi parázott kicsit a csúszós kövek miatt. Aki szöges cipõvel jött, az simán ment.

Lassan elérjük a tavat
A tónál
A tó 1620 m-en van, a legtöbben idáig jöttek. Innen az egyik turistaút a Sas útra megy fel, a másik pedig a tó feletti gerincen lévõ hágóba. Elõbbi felhõben volt, utóbbi meg a jég miatt volt parás. Jóval meredekebb volt már arra az út, de szöges cipõvel járható. Krichard kajált, én valahogy nem voltam éhes. Az esõ rákedzett kicsit durvábban, már hópelyhek is voltak benne. Fel is húztam a hátizsákra az esõvédõt, meg fellõttem a kesztyût.

Kb. 15 percet voltunk a tónál, elfelejtettünk csoportképet csinálni. A jeges út lefelé nehezebben ment, de csak megbirkóztunk vele. Velünk szembe most már sokan jöttek, a csúszós részeken úgy kellett kerülgetni meg bevárni egymást.

A túra legvégén másik utat választottunk, a kék jelzést, ami egy gerincen megy végig, majd meredekebb lejtõvel óriási fenyõk között éri el azt a helyet, ahol bejöttünk a nemzeti parkba. Itt már alig találkoztunk emberekkel. Már késõ volt hozzá, hogy felinduljanak, és az idõ is szarabb lett. Már folyamatosan esett, kb. 1-2 órát. Ez itt a végén már marhára nem hiányzott.