A Lábatlan túrák legrövidebbikét választottam. Annak is a legkényelmesebb verzióját, ahol a rajt és a cél egy helyen van. Ez a Vágány miatt volt célszerû. Tehát irány Tatabánya, a Turul-parkoló.
Mivel elég magasról indultunk, szinte csak le kellett menni a Gerecse egyik medencéjében fekvõ faluba, Vértestolnára. Persze addig útba ejtettük a Kis-rétet, ahol ellenõrzõ pont volt, majd a
Bundschu-kutat is. Itt már kijöttünk az erdõbõl, és hát a hideg és esõs június után, most már jóval
melegebb volt. Jó sok kuyaitatás után értünk Vértestolnára, ahol a focipálya melletti ellenõrzõpontról majdnem lemaradtam. Nézegettem, hogy hol lehet a pont, majd visszanézve vettem észre a bólyát.
A Hajagos
oldalában mentünk most már visszafelé a cél irányába. Hosszú emelkedõ következett, de elég gyorsan túltettük magunkat rajta. Fõleg a kutya. De ezután következett a rövidebb, de annál durvább kaptató fel a Ranzinger-kilátóhoz. Itt Vágány már jócskán megelõzött, vissza is kellett hívni sokszor, mert már kirándulók is voltak itt fent jó sokan. De ide felérve már csak annyi dolgunk volt, hogy visszasétáljunk a parkolóig. A vizünket pontosan kiszámítottuk, de szerencsére a célban volt kút.