Fülek - Kassa vonatos túra

Az utazás egyik célja az volt, hogy elmenjünk körülnézni Kassára (és ha már ott vagyunk, akkor hozzunk haza studentská pecetet és kofolát), de akkor már nem a megszokott miksolci vasútvonalat választotzuk, hanem egy ezzel párhuzamosat, ami Dél-Szlovákiában húzódik. Tettük ezt azért is, mert Salgótarjánból ez a legrövidebb út, és mellesleg sztrájkoltak a magyar vasutasok.

Fülekre reggel átvitettük magunkat kocsival, onnan 7 órakor indult az Ipoly gyorsvonat Jesenské-Sajólénártfalva-Plesivec-Rozsnyó útvonalon át Kassára. A vonat három másodosztályú kocsiból állt, és egy Búvár állt az élén. Reggel a félhomályban nem láttuk, csak leszálláskor, hogy nagyon szépen van lefestve, szinte új. A Michaela nevet kapta. De nem mondhatni, hogy nõiesen húzta a vonatot, végig 80-100-zal mentünk. A 164 km-t alig több, mint 2 óra alatt gyûrte le a vonat, ez kb. 80-as átlagsebesség. (Csak összehasonlításképpen: a Bp.-Nagykanizsa vonalon a gyorsvonatok 60-nál lassabban mennek, Miskolcra az IC síkvidéken 90-es átlagot produkál). A vonatunk hegyek között kanyargott, egy nagyobb vízválasztón ment át, közben 8 megállója volt. A jármûvek terén viszont talán mi jobban állunk.

A vasútvonal tulajdonképpen végig a magyar határral párhuzamosan kanyarog. Lassújel szinte alig volt, a pálya szakaszosan kétvágányú, nem villamosított. A drót csak Kassa környékén jelent meg, ahogy elértük a Hernád-völgyi vasútvonalat, ahol a Miskolc felõl érkezõ vonatok is járnak, illetve a Kassa melletti acélgyárat. A legnagyobb közbülsõ állomás Rozsnyó. Nem volt nagy forgalom a vonalon, keresztre nem is kellett várni, és csak egy-két állomáson láttunk motorvonatokat, szlovák Bzmot-okat. Napi négy gyorsvona megy végig a vonalon Kassáról Zólyomba, de egy továbbmegy Pozsonyba. A személyvonatok csak amolyan elõvárosi forgalmat bonyolítanak le Kassa és Losonc környékén.

A legszebb rész Rozsnyó környékén van, ahol a Sajó összeszûkült völgyében megy a vonat. Délre a Szlovák Karszt van, északra pedig a Szlovák Érchegység húzódik, utóbbiban már 1200 m magas hegyek is vannak, igaz, azok távolabb a vonaltól. A vonat a mészkõsziklák között fut be Rozsnyóra, majd elkezd melkedni a pálya. A völgy olyan szûk, hogy akkor (fél 9 körül) még nem sütött be a nap, és ködfoltok is voltak. A legmagasabb pont egy alagútban van, onnan kijõve verõfényes napsütés fogad. Ez már a Hernád vízgyûjtõje, és a Bódva völgye. Kassához közeledve feltûnik a Zemplén, illetve annak szaki folytatása. Egyre több a gyártorony, Kassa külvárosában pedig a vasútvonal mellé települt putrik.

Kassán 7 óránk volt. Körbenéztünk a Belvárosban, ami nem túl nagy, de szép házak sorakoznak az fõutcán. Természetesen sétállóutca, és egy nem használt villamosvonal is végigvezet rajta. Nincs már felsõvezeték, állítólag nyáron lóvasút üzelem rajta, mint turistalátványosság. Most karácsonyi kirakodóvásár volt a síneken, de lehetett itt kolbászt zabálni, forralt bort, mézbort inni. Érdekes módon sztrapacskát nem láttunk sehol. A dóm altemplomában van többek között Rákóczi és Bercsényi sírja is. Furcsa volt, hogy körülöttünk mindenki szlovákul beszél, és bemegyünk egy belvárosi templomba, ahol a sírok tele vannak piros-fehér-zöld szalagokkal. Ugyanilyen élmény a Rodostó is. Felépítették Rákóczi rodostói házának másolatát, ahol múzeum üzemel. Hallani pár magyar szót a városban, a dómban is magyarul mondta el a bácsi a tudnivalókat, és az étteremben is magyarul beszéltünk a pincérnõvel.

Zolcsi villamosmániás, körbefényképezte a Tátrákat, és mivel volt idõnk, elmentünk villamossal a U.S. Steel "belépõ tér" végállomásra. Ez az acélgyár, ami nem közvetlenül a város mellett, hanem attól kissé távolabb épült. A belvárosból 25 perc villamosozással érhetõ el, és az R jelû járatok mennek el a gyárig. A villamosközlekedésrõl is az mondható el, mint a vonatokról. A villamosok jobban le vannak pusztulva, mint Pesten, viszont gyorsabban mennek, nem fékeznek le annyira a váltóknál, és ezen a vonalon még a városon belül is ritkábban vannak a megállók. Autómata mondja be mindig a nasledujúci zastavka-t. A végállomás (belépõ tér) egy mini villamospályaudvar egy érkezõ és két induló vágánnyal. Mellette buszpályaudvar is van. Mi két óra után, múszakváltáskor voltunk ott, akkor van a legnagyobb tömeg.

Hazafelé a Gömör nevû gyorsvonattal jöttünk Fülekig. Most is Michaela volt az élen. Sötét volt, fényképezni már nem nagyon lehetett. Egy pár képet csináltunk csak az állomáson. Füleken végül is felszálltunk a Somoskõújfalura igyekvõ szlovák Bzmot-ra. Kiderült, hogy a sztrájk ellenére elmegy odáig. Fel volt újítva, modern utastájékoztatás, viszont baromi kényelmetlen az ülése. 3+2-es elrendezésûek a helyek. A közbülsõ kisebb állomásokon jeleznie kell annak, aki le akar szállni.

És még valami fontos dolog. Akinek nílvános WC-re kell mennie, jó, ha tudja, hogy a WC-s néni megkérdezi, hogy pissoir vagy kabinka kell-e neki. Ugyanis a kabinka drágább.