Reggel a korábbi napokhoz képest jó idõ fogad minket. Nem tudunk sokáig aludni így már korán indulunk.Tegnap este mindent összerámoltunk, csak a reggelire valót illetve a szükséges ruháinkat hagytuk elõl. Legalább mostnem kell ezzel foglalkoznunk. 3/4 8-kor csukjuk be a
kis kunyhó ajtaját és mondunk búcsút Rittaknak. Az út lefelé visz,gyorsan haladunk. A táj még mindig
köves, a sziklák sivárságát csak itt-ott zavarja meg egy-egy kisebb nyírfa, vagy aprócskabokorcsoport. A nap is kibukkan néha a szürke felhõk mögül. Viszonylag jó a kedvünk, az egy napos kényszerpihenõ miattnagyon mehetnékünk volt már.
A célünk, a tó körülbelül 10 km-re fekszik, ez a táv van betervezve mára. Egy darabig felfeléis megyünk, csak 20-30 méter lehet a szintbeli különbség, majd elindulunk lefelé. Nemsokára visszatérünk a fák közé éselérjük a
Suobbat nevû patakot, amelyen aztán át is kelünk. Innen ismét felfelé haladunk, de csak 30 méter aszintkülönbség, ami abszolút nem megterhelõ. Nagyon jó iramban menetelünk és nemsokára el is érjük a Laitaure tavat.Pont azon elmélkedünk, hogyha egy-két órával korábban indulunk még a reggeli, fél tízkor induló hajóval is átmehettünk volna.De ezen már nem tudtunk segíteni, meg kell várnunk a délután fél hatkor közlekedõ csónakot, amivel majd átmegyünk atúlpartra.
A parton lévõ
kis kunyhó kisebb, mint a Rittak, de kályha ebben is van. Egy aprócska asztal és két fekhely a kunyhóteljes berendezése. Mivel nem voltak egyértelmûek az információk a csónakokkal kapcsolatban, ezért lepakolunk ésegybõl lemegyünk a partra, hátha ki van írva valami. Annyit tudunk már, hogyha át akarunk kelni akkor fel kell húznunkvalami zászlót. Gondolom ebbõl tudják a túlparton, hogy át szeretnénk kelni. A zászlórudat meg is találjuk: négyméterespózna, az alján pedig beburkolva ott rejtõzik a zászló. Mielõtt azonban kibontanánk jobban körülnézünk. Találunk egy
táblát,amin a csónakázásról olvashatók információk. Eleinte értetlenül állunk a tábla elõtt, mert az instrukciók úgy kezdõdnek,hogyan használjuk a csónakot. Ez ugye azt sejteti, hogy saját magunknak kell átvergõdnünk a túlpartra. Aztán mikorvégigolvastuk az egész szöveget akkor jött a nap -és talán az egész túra- legnagyobb és legkellemesebb felfedezése:saját magad is átevezhetsz a tavon, nem kell érte fizetni!!! Meg is találjuk a
csónakot, jó minõségû mûanyag ladik, benne egypár evezõvel. Az egyetlen aprócska gond, és amire a tábla fel is hívja a figyelmet: amikor a elhagyjuk a tavat figyelnünk kellarra, hogy a tó mindkét oldalán legyen legalább egy csónak. Ez ugye teljesen érthetõ igény. Kellett pár perc mire felfogjukennek az egész evezõs dolognak a jelentõségét, de utána már nincs megállás. Teljesen bezsongunk, hiszen nem kellitt töltenünk az egész napot semmittevéssel! Mivel a mi oldalunkon csak egy csónakot találtunk, ezért nyilvánvalóvá vált, hogyháromszor kell majd áteveznünk. De ez sem igazán zavar minket. Gyorsan felkapjuk a cuccainkat, megeszünk egy cerbonátés vízre szállunk.
Az idõ jó, azt azért nem mondanám, hogy egy felhõ sincs az égen, de nincs hideg, a levegõ nem mozdul,egyetlen aprócska fodor sem borzolja a tó felszínét. Elsõnek
én evezek, egy kicsit - nagyon kicsit:) -izgulok, vajon menni fog-e adolog, mert csónakkal még nemigen közlekedtem. De semmi gond nincs, gyorsan elhagyjuk a partot és jó tempóbanindulunk a szemközti part felé, ahol pár aprócska ház jelzi, hova is kell nagyjából tartanunk. A navigáció megkönnyítésevégett, pár
bólya is található a vízen és mi ezeket követjük. Krichard navigál, én evezek. Abszolút nem fárasztó az evezés,a tempónk jó, jól haladunk és amúgy is
fel vagyunk dobva ezen a tényen, hogy megspóroltunk 240 SEK-et!!! A látványnagyon szép, mintha tükrön suhannánk, a környezõ hegyek és a felhõk képe
visszatükrözõdik a tó sima felszínén. És mikorszaródjon el a fényképezõgép ha nem most? Majd megesz az ideg, az exponáló gomb sehogysem akar mûködni! Szerencséresikerül pár képet csinálni a tájról. A tó kb 2.7 km széles, 45 perc alatt érünk át. Belegondoltam, hogy az evezõsöka 2 km-t hat-hét perc alatt teszik meg:) Igaz más hajóval, de akkor is.
Panoráma
Megtaláljuk a két csónakot a túlparton,
egyet elkötünk, hozzárögzítjük a másik csónakhoz és azonnal indulunk vissza.Nem akarunk idõt vesztegetni. A visszaút pontosan ugyanannyiideig tart, 45 perc múlva ismét a másik parton kötünk ki. A krichardot zavarja, hogy csak én evezek, ezért erõsködik, hogy a harmadikúton õ akarja csinálni. De hamar ideges lesz, nagyon, nagyon-nagyon, és a további bosszankodás megelõzése végett ismét cserélünk.Két és fél óra alatt megjárjuk háromszor az utat és készek vagyunk egybõl továbbindulni. Nem kell itt aludnunk, nyertünk egy napotés megspóroltunk egy halom pénzt! És ez az egész jövõképünket megváltoztatta, hiszen ha ennél a tónál nem kell fizetnünkakkor valószínûleg a többinél sem kell! Abiskó újra elérhetõ közelségbe került! És az egészben az a legdurvább, hogy a"saját evezés" verzióról a neten egyik oldalon sem találtunk információt. Mennyivel jobban megtervezhettük volna az utat,ha egy ilyen fontos dolgot tudunk! Ez most már mindegy, a lényeg, hogy egy koronánk se bánta a tavat. Mivel mégcsak délután két óra van, nyilvánvaló, hogy nem állunk meg Aktse-nál, ahogy eredetileg terveztük, hanem továbbmegyünk a másodiktóhoz.
És a nap újabb kellemes meglepetést tartogat a számunkra, harmadszorra megyünk át a tavon, amikor kiderül hogy van térerõ!Krichard telefonál, én Juditnak küldök sms-t.
A következõ tó kb 8-10 km-re van Aktsetól. Aktse egy falucska - összesen kb 10 ház, de ez itt már falunak számít- ahol horgászkunyhókilletve pár egyéb ház található, de nem hiszem hogy állandóan laknának itt, inkább amolyan nyári házak lehetnek. Itt találhatóa svéd turistatársaság egyik ún. tourist hut-ja is, amely pár faházból áll. Újabb kellemes meglepetés, hogy az egyik ilyen kisházban egy aprócska boltra bukkanunk. Rövid tanakodás után veszünk egy doboz kenyeret - igen, doboz, mert itt csak abonettszerûszárított kenyeret árulnak. A bolt drága, de ez érthetõ is; egy 0.33l kóla 30 svéd korona.Természetesen a kólát nézzük meg:)de vagyunk annyira józanok, hogy nem költünk feleslegesen.
A következõ tóhoz a Kungsleden átvezet a Njunjes hegyen; 500 méteres tengerszint feletti magasságból 950méterre kell felkapaszkodnunk 4 km-en, amelynek az elsõ szakasza a meredekebb. Nekem nagyon beteszaz emelkedõ. A
krichard megy, mint egy gép, én viszont gyakran megállok pihenni. 750 méterkörül érjük el a fahatárt. Lassan haladok felfelé, visszanézve a tóra egyre jobb
kilátásnyílik. 800 méteren teljes térerõ, a krichard telefonál párat. Nem is baj mert eléggé elfáradtamleülök és pihenek. A következõ két kilométeren megyünk fel 950 méterre. Nagyon
sok rénszarvassaltalálkozunk. A táj kopár, fa és bokor sehol, csak
szikla illetve gyér fû borítja a környéket.Délkelet felé hosszan elnyúlik a kopárság északnyugaton pedig a Njunjes hegy Doaresoajvve nevû 1083 méterescsúcsa magasodik.
Lassan elindulunk lefelé. Eleinte csak komótosan ereszkedünk, a tavat amin áteveztünk már nem látjukmagunk mögött. Aztán nemsokára egy elég meredek részhez érünk és megpillantjuk a
Sitojaure tavat ahovaigyekszünk, de az még legalább 4-5 km-re van tõlünk. Kicsit fáradunk, szeretnénk már ott lenni.Szerencsére az idõ jó, szél nincs, csapadék sehol. Elég meredek részen megyünk le;másfél kilométer alatt 250 métert ereszkedünk. A tó, ahova igyekszünk 630 méteren fekszik.Újra visszaérünk az erdõbe.Már nem kell sok, hogy végre elérjük a tóparton a házikót. De mindeneljön egyszer és nemsokára már a
kunyhó elõtt állunk, amely kicsike és sajnos foglalt. Deaz már túl szép lett volna a mai napra ha még a házat is üresen találjuk.
Két 20-25 év körüli német srác vackolta be magát a hutba. Ismerõsek, velük utaztunk együtt aKvikkjokk-Jokkmok buszon, mikor a kiindulási helyre mentünk. Tudnak angolul és mivel a krichardüberprofi angolban ezért könnyedén megérteti magát velük. Felajánlják, hogy mi is aludhatunka házban ha akarunk, de inkább a sátrazás mellett döntünk.
Lassan sötétedni kezd, és mivel a vacsorához tûzre van szükségünk, ezért nyomban neki is állunk tüzet rakni. Nem egyszerûa dolog, igaz hogy ma nem esett, de az elõzõ napokban bõven volt csapadék, így nemigen találunk száraz fát. Aztán nagynehezen csak sikerül szikrát és meleget csinálnunk. A legjobb gyújtós a nyírfa kérge, amely ha szerencsénk van nagyobb, ha nincsakkor kisebb cafatokban lehet szedni a fákról. Aránylag hosszan ég és jobban, mint a papír. Ráadásul könnyen szedhetõ afákról; mivel a nyírfa kérge felpöndörödik ezért könnyen le lehet szakítani a fákról. Mikor már aránylag stabil a tûz,ráteszünk pár, a tûzrakó hely közelében talált, nem nagyon nedves, félig leégett, korábbi tûzrakásból maradt nagyobb fadarabokat és gyorsanmegcsináljuk a napi levest és a másodikat. A Rittakból hoztunk egy csomag spagettit, amit valaki otthagyott és így azacskós tésztához hozzákeverve belõle egy adagot egy kicsit felturbózzuk a kajánkat.
A beszélgetés folyamán kiderül, hogy itt is van evezõs verzió, és amilyen szerencsénk van a két német srác egész napjaazzal telt, hogy átmentek a másik oldalra és áthozták egy csónakot,így ezen az oldalon van már két csónak, és megállapodunkhogy holnap együtt megyünk át.Nem kell háromszor evezni! Hurrá! Nem is lett volna kellemes, mert ezen a tavon kb 4km-es távolságot kell leküzdeni. És ez azt jelenti, hogy újra megspóroltunk 240 koronát! Nagyon jó napot zártunk!
