Biatorbágy

Ezen a hétvégén a Börzsönybe terveztem ládázós túrát, de az idõjárás közbeszólt. De mivel az esõ nem reggel jött, elõtte alternatív úticélként elugrottunk Biatorbágy környékére, megkeresni az ottani ládákat. Szerencsére vittem térképet, mert a GPS lemerült rögtön az elsõ láda megtalálása után, csereelem meg valahogy nem volt.

A viadukttól indultunk, és a Kõ-hegy felé indultunk el a piros jelzésen. De elõtte felmentünk a két viadukt közé, mivel természetesen ott is van egy láda. A Kõ-hegynél már sejtettem, hogy nem fogja soká húzni az elem, de szerencsére megleltük az ott lévõ ládát, de rögtön utána kész is volt a mûszer. Innen a térkép alapján kóvályogtunk az erdõben, egy nagy erdõirtás nehezítette a navigációt. A Kõ-hegyrõl átmentün ka szemközti magaslatra, ahova azt írta a GPS térképe, hogy nehezen járható. Elõször nem értettem, hiszen messzírõl látszódott, hogy széles az út, nem bozótos. Az rendben van, hogy az út egyenesen nekimegy a hegynek, dehát a meredekség nem akkor gond. Aztán odaértünk, és láttuk, hogy sáros, csúszik, mint jégen a banánhéj. Csak a kitaposott rész szélén, a kis fákba kapaszkodva juottunk fel, a kutya meg csak nézett fentrõl, hogy mi a francot bénázunk már.

A Nyakas-kõnél lévõ ládát néztem még ki, de hát el lehet oda menni anélkül is, hogy keresgéljük. Katikának nagyon tetszett, nem járt még erre, nem is gondolta, hogy ilyen jó helyek vannak errefelé. Mielõtt visszaértünk Biatorbágyra elmentünk a Szily-kápolnához is. A faluban kicsit bénáztunk, mert egy szabadon lévõ kutya miatt vissza kellett fordulnunk, más falubeliekkel együtt, és egy alternatív útvonalon közelítettük meg a viaduktnál lévõ kocsit.