Félnyolcas

Rászántam magam és elmentem egy komolyabb túrára is. Tesztelni akartam magam, mennyire bírok egy nehezebb teljesítménytúrát. Egy vegyes túra volt a kiválasztott, 35 km bicikli és utána 30 km gyalog. A kerékpáros útonalat ismertem, hiszen nagyon sokszor jártam már a Visegrádi-hegység erdészeti mûútjain, fejemben már elõre összeállt az útvonal, merre kell majd menni. A gyalogos táv útvonalát nem ismertem ugyan, de nem is néztem meg részletesebben és annyira nem is érdekelt, hiszen biztos kapunk majd itinert, amiben le lesz írva minden részletesen.

Izgalmasnak tûnt, hogy egy túrán kétféle téma van. Tulajdonképpen mi is gondolkodtunk egy ilyen túrán (IMEL - azaz Izzadok, Mint Egy Ló), de csak terv szintjén maradt meg bennünk a gondolat, a megvalósításhoz pedig nem jutottunk el. Pedig már a kitûzõ terve is megvolt.

A start és cél - a szervezõk csak úgy hívták Bázis - a Lajosforrás-Dömörkapu felé vezetõ mûúton, a Szentlászlói úton volt, a baseball pálya mellett. Reggel a szokásos "minek" kérdést tettem fel magamnak, amikor korán felkeltem, de ez egy fél óra múlva már elmúlt. Igencsak kíváncsi voltam, mit tudok teljesíteni, bírni fogok-e egy ilyen túrát. Harminc kilométeres túrán utoljára márciusban voltam a Bükkben, a biciklit pedig csak pár kilométeres távokra szoktam használni.

Nevezés, fizetés, indulás. A nevezés egy kicsit lassan és körülményesen zajlott, de nem kritizálok, mert mi is eléggé elrontottuk a HAK budai-hegységbeli startját. A startól Dömörkapu irányába haladt az út, majd innen tovább Sikároson keresztül, fel egészen a Király-kúti nyeregig. Amikor olvastam az útvonalat a túra elõtt, akkor nem tudtam elképzelni, hogy lesz meg a 35 km, de így hogy fel kellett mászni a nyeregig, már összeállt a kép. Nehéz túrának ígérkezett, de nemcsak nekem, Chuck Norris ebolás idegzsábától már Dömörkapunál kipusztult.

Fiatalkoromban, amikor a Pilismarótra mentünk biciklivel, érintettük a Király-kúti nyerget, és mindig az volt a ki nem mondott cél, hogy ne kelljen leváltani a pedálnál a legkisebb fogaskerékre. Most is erre figyeltem és sikerült is, de volt egy-két olyan szitu, amikor már majdnem leváltottam. Aztán csak felértem a nyeregbe. Innen az 50 km-es kerékpáros távon haladók tovább mentek a Pilismarót felé vezetõ mûúton, azok, akik viszont a 35 km-es távon indultak, visszafordultak és egészen a Pilisszentlászló felé vezetõ mûútig kellett visszagurulniuk. Nagyon jól jött ez a kis lazulás, talán mondanom sem kell, hogy ami felfelé 40 percig tartott az lefelé kb. 6 perc lehetett:)

Aztán innen fel Pilisszentlászlóig. A gurulás után egy kicsit rosszul jött az ismét tekerés, ráadásul meredeknek is tûnt, ismét lelassultam, de folyamatosan haladtam, nem álltam meg. Szerencsére az emelkedõ is enyhült, így egész jó tempóban értem fel a faluba. A Kisrigó étteremtõl ismét gurulás következett, egészen a falu központjáig, ahol pecsételtem. Adtak egy almát, nápolyit nem kértem, és tovább is indultam felfelé, de egyelõre nem ültem fel a biciklire. Már az elején tudtam, hogy itt lesz majd a legnehezebb, Szentlászlótól föl a Hegytetõ parkolóig, de meglepõ módon nem fakasztott vérkönnyeket a szemembõl.

Miután felértem, a Pap-rét felé kellett továbbmenni, aztán már csak gurulás maradt. De megdöbbentem, mert számomra ez a szakasz volt a legnehezebb; amíg a parkolóból felértem a Pap-rét felé vezetõ út legmagasabb pontjáig. Majdnem megálltam, de végül sikerült szünet nélkül feljutnom a legmagasabb pontra. Innen aztán lejtmenet következett egészen a Skanzenig. A Pap-réttõl a Skanzen felé az út elég hosszan murvával volt felszórva, a versenybiciklisek nem nagyon örülhettek ennek a szakasznak. Mikor leértem még hátravolt egy kisebb emelkedõ, kb 300 méter, és utána ismét lazulás a célig. Végül alig több, mint 2 óra alatt meglett. A szintidõ 5 óra volt.

Ezután indultam el a 30 km-es gyalogos távon. Átöltözés, szerencsére itt a startban biciklimegõrzést is vállaltak, tehát azzal nem kellett törödnöm. A srác, aki kiadta a gyalogos menetlevelet, kérdezte milyen volt a biciklis szakasz, mondtam neki, remek, ha még betennének egy 3 km-es futást is az elejére, igazi ónember verseny is lehetne ( a vasember analógiájára:), csak puhányoknak ). Aztán említette, hogy régebben még volt benne evezés is (valahol Dömös környékén), de az kimaradt, mivel a fáradtság miatt több baleset is elõfordult. Végül 10.40-kor indultam neki a távnak. Néztem az itinert, odatévedt a szemem a pontok nyitvatartása idejére és meglepõdtem, hogy a vörös-kõi pont csak 11.40-ig van nyitva. Gondoltam valami elírás lehet, mert hogy nem fogok odaérni az biztos.

A sárga kereszten indultam felfelé, soha nem jártam ezen a turistaúton, annak ellenére, hogy elég sokszor túráztam már itt a Visegrádi-hegységben. Tetszett a sárga kereszt, fõleg miután elhagyta a Pap-rét-Skanzen mûutat, pont azt, amin kb. egy órával korábban gurultam lefelé.

A túrát a szervezõk úgy írták ki, hogy szerepelt 4 táv (30 km gyalogos, 50 km gyalogos, 35 km kerékpáros, 50 kilométer kerékpáros) és az induló ezek közül azokat választotta, amelyiket szerette volna és párosíthatta is ôket. Az ötlet szerintem jó, de a megvalósítás valahogy nem sikerült. Az indulásnál nem kaptam a két távról egy közös menetlevelet, hanem amikor a biciklis távon mentem, egy ahhoz tartozót kaptam, a gyalogosra egy teljesen másikat. És ez a rajtszámokban is gondot okozott, mert az is különbözött, sõt az egész végén, a célban, csak egy kicsit késõbb derült ki (mivel semmi kapcsolat nem volt a bicilis és a gyalogos menetlevél között), hogy nem csak a gyalogos távot teljesítettem.

Haladtam tovább a Vörös-kõ irányába, ott volt a gyalogos túra elsõ elenõrzõpontja. Vártam mikor fog durván emelkedni a terep, de meglepetésemre sehol sem találkoztam ilyen szakasszal. Jó ez a sárga kereszt! Nagyon jó helyeken visz, ajánlom mindenkinek és elég a Sztaravoda forrástól indulni. Aztán nemsokára áttértem a sárga sávra, ami már egészen felvitt a csúcsra. És itt kellett szembesülnöm azzal, hogy az ellenõrzõpont nyitvatartása tényleg 11.40 volt! Már majdnem felértem, amikor elment mellettem két fiatal. Még szerencse, hogy megkérdeztem tõlük, nem õk-e a pontõrök és azt válaszolták, hogy igen. Eléggé meglepett a dolog, hogy akkor ez most hogy?! A 35 km-es biciklis távra 5 óra szintidõ volt meghatározva. Elvileg fél kilencig lehetett indulni, könnyen kiszámítható, hogy ha ezt betartom, akkor 13.30-kor indulok el a gyalogos távon...És akkor már sehol sem fogok pontõrrel találkozni. Kérdeztem ezt tõlük, azt mondták, hogy majd beszólnak a Bázisra és megkérdezik, mi a helyzet. Tettem ezt azért, hogy okostóninak tartsanak, meg azért mert még voltak mögöttem, akik szintén ilyen bicikli+túra kombót nyomtak.

Na mindegy, engem még felírtak, aztán felcaplattam a csúcsra. Nemigen töltöttem el itt sok idõt, mert a következõ ellenörzõpont a Kaán-forrásnál csak 14-ig volt nyitva és most 12:20 lehetett. Szerencsére csúcson voltam, így lefelé vitt az utam. Elõször a Pap-rétig kellett gyalogolni, majd onnan le a forrásig. Útközben egy nagyobb iskolás csapatba futottam bele, az elõttem lévõ fiú figyelmeztette a társait, hogy a bácsi elõzni szeretne. És nem gúnyosan mondta:) Szóval bácsi lettem; még pár év és csak annyit fognak szólni ilyenkor, hogy a papóka el szeretne tántorogni. Ezen a részen is vártam a meredek szakaszokra, elvégre vagy 1100 m szintkülönbséget írtak a gyalogos távra, de itt sem találkoztam eggyel sem. Siettem, és miután leértem a Pap-rétre, ahol ma már korábban voltam biciklivel, elindultam a mûúton a forrás felé. Az itiner alig 3km-t írt, a táblázatban pedig 3.9 km volt. 13:20-at mutatott az óra. Talán meglesz.

A mûúton elég gyorsan lehetett haladni, sõt még egy rövid szakaszon belefutottam egy kicsit, de aztán rászóltam magamra, nem vagyok én olyan szupercsávó, hogy még fussssssak is. Meg nem is tudtam a hátizsák és a fényképezõgép miatt. Nemsokára utolértem három túrázót, akik a 30 km gyalogos távon indultak. Õk mesélték, hogy a rajtban elfogyott a menetlevél és így egy órával késõbb tudtak csak elindulni. Eléggé le voltak maradva, és ahogy mondta egyikük valószínûleg ki fognak szállni Szentlászlón.

Siettem tovább, nemsokára feltûnt balra lent a forrás és a mûutat elzáró sorompó. Sikerült odaérnem 13:56-ra és meg is kaptam a pecsétet. És itt döbbentem meg igazán. Az még hagyján, hogy a vörös-kõi pontról lefelé menet találkoztam a pontõrökkel, de akik itt voltak a forrásnál semmit sem tudtak arról, hogy ott még vannak túrázók. Kb. olyan mintha, a jobb láb nem tudja mit csinál a bal. A HAK-on mindig odaszóltunk a következõ pontra, hogy most indult el az utolsó túrázó, jelezvén azt, hogy a pontõr várjon. De itt mintha errõl szó sem lett volna. Nem beszélve a pont nyitvatartási idejérõl ami szerintem szintén el volt cseszve. Egyszerûen nem vették figyelembe a kombósokat. Vagy csak az olyanokat, akik két adag EPO-val nyomják a túrát.

Feltöltöttem a kulacsaimat. Ettem is egy keveset. A gyalogos távra csak 7 óra szintidõt adtak, nem szerettem volna túllépni, így nemigen maradt idõm pihengetésre. Meg egy kicsit kevésnek éreztem ezt a 7 órát. Igaz, a táv csak 28 km volt hivatalosan, de általában ilyen hosszú túrákra 8 órát szoktak adni. A nap kisütött, jó idõ volt. Megkérdeztem, merre kell mennem, és annyit mondtak hogy tovább a kunyhóig. Nos kunyhó nem volt, csak lakóház, meg a madártani egyesületnek egy háza és nagyon nagy szerencsém volt, hogy ismertem az Apát-kúti völgyet. Az itiner ugyanis annyit írt (megemlítem mert ez elég húzós): "Miután a forrás finom vizétõl új erõre kaptunk, a patakon átkelve, a szalagozást követve folytatjuk utunk, immár a Spartacus ösvényen". Nos lehet hogy csak én értelmezem rosszul, de itt azért kimaradt az, hogy a mûúton tovább haladva még kb. 1 km-t!, a mûút keresztezi a patakot egy híddal és utána kell balra fordulni a Fûvészkerttel szemben. Ráadásul a pontnál csak annyit mondtak, hogy a kunyhóig kell menni... Nem tudom, az utánam jövõ két srác, akikkel fentebb találkoztam, hogy fognak ezen eligazodni, de hogy szopóroller lesz nekik az tuti, mivel messzirõl jöttek és nem környékbeliek. Jó, talán egy kicsit túl sokat szarakodok ezzel az itinerrel, de engem nagyon zavart. De azért igaz az is, hogy egy épeszû túrázó térképpel megy kirándulni, de én ezt kihagytam. Térképpel az itiner is valószínûleg könnyebben értelmezhetõ lett volna.

Viszont a Spartacus ösvény kbrva jó! Aki még nem járt erre, mindenképpen menjen végig ezen az úton, mert tényleg remek! Talán fentrõl jobb lefelé, de végülis mindegy, fölfelé sem vészes. Itt is vártam a meredek emelkedõket, de semmi. Ami persze jól esett:) Nem jelzett turistaút különben, az Apát-kúti völgybõl indul és egészen Pilisszentlászló fölött ér véget. A lentebbi szakasz (a Jenô kunyhó alatti rész) még akár mtb-kal is járható. Nagyon tetszett ez a rész és egyszerûen nem is tudom, hogy történhetett az meg, hogy még nem jártam erre. Meredek hegyoldalakban vezet az út, néhol fák között, néhol kopár sziklás rétek oldalában. Hangulatos és nagyszerû! És még csak nem is meredek, de azért kisgyerekekkel, tûsarkûban, zombifogakkal, házisárkányokkal ne!

Felértem az ösvény végére, innen már csak Szentlászóra kellett bezúgni a zöld sávon. Hosszan sétáltam a házak között mire beértem a falu közepére, ahol az utolsó ellenõrzõpont volt. Itt pecsételtem reggel is, amikor biciklivel jártam erre itt. Ez a pont is hivatalosan 16-ig tartott nyitva, és jóval 16 után értem ide, itt mg voltak pontõrök, az 50 km-es gyalogos táv itt csatlakozott be újra. Egész nap trajtam volt a pulzusmérõ, így nagyjából tudtam mennyi kalória ment le eddig és a többezres érték után szerinted érdekelt mennyi cukor és kalória van egy fél literes Fantában? Hát nem:)

Itt már eléggé kivoltam, elfáradtam, de már csak a Hegytetõ parkolóhoz kellett feljutnom. Ezen a turistúton még szintén nem jártam, sõt, az egész túra olyan helyeken vitt, amelyeket eddig nem ismertem és ez nagyon remek volt! A hegytetõrõl már csak a zöld sávot kellett követni lefelé, kb. 4 kilométeren keresztül és be is értem a célba. A 7 órás szintidõ éppen csak meglett (pár perc híjja volt). Az összes idõ 9 óra. Mondjuk a gyalogos táv esetében azt hittem jobb lesz az idõ, de ez van.

Hazafelé még vettem sütit a családnak és lelkiismeretfurdalás nélkül tüntettem el két francia kérmest:)