Gemenc

Belevágtunk hát az Alföldi Kék Túrába is, de elsõre nekem úgy tûnik, hogy ez elég hosszúra fog nyúlni. Nem a közepébe vágtunk bele, a Szekszárd - Keselyûs szakaszt csináltuk meg. Keselyûsrõl indultunk, onnan gyalogoltunk vissza Szekszárdra. Sajnos a kisvonat már megszûnt, busszal kellett a kezdõpontra utaznunk. Az AK-t a kiírás szerint biciklivel is meg lehet tenni, mi most gyalogoltunk ezen a részen.

Rögtön felvitt az utunk a töltésre, ezen kellett volna mennünk. Mi ehelyett lesétáltunk a vízpartra, és a kisvasúti sínek mellett ballagtunk, párhuzamosan a jelzéssel. Kisvártatva aztán elért minket a jelzett út, és már szebb helyen, bent az erdõben haladtunk rajta. Nemcsak a széles erdei úton mentünk, idõnként elvitt a jelzés szûkebb ösvényekre, majd nem sokkal késõbb visszahozott ugyanarra az útra. Ezután már mindig a jelet követtük, és bele is botlottunk egy pár vaddisznóba. Az erdei ösvényeknek azért volt olyan hátránya, hogy elég sok pók lakott arrafelé, amit nem nagyon komálok. Fõleg akkor botlottunk bele a hálókba, amikor a kisvasút végállomásának környékén kerestük a geoládát.

Bárányfokon nehézkesen, de megtaláltuk a pecsételõhelyet. Egy fából készült nagy ház bejárata mellett van a bélyegzõ. A házon/házban rengeteg galamb lakik, elég elhagyatottnak tûnik, ideális hely horrorfilm forgatásához. Vele egy telken van a vadászház is, ahol egy hatalmas, de annál barátságosabb kutya is lakik. Kicsit ijesztõ volt, amikor Katika felé futott, de õ már messzirõl látta az arcáról, hogy nem akarja bántani. Kajáltunk egy kicsit az asztaloknál, és a kutyát kicselezve tudtunk csak továbbállni. Jött volna utánunk ki a kapun.

A túra második része teljesen más volt. Semmi erdõ, csak napsütés és meleg. Olyan igazi alföldi. 9 km-re volt a cél, de már láttunk innen a Szekszárd melletti dombokat és az autópályát is, ami alatt majd át kell mennünk. Egy gáton vitt az utunk a gemenci erdõ és a szántóföld határán. Annyi érdemleges történt csak, hogy egy szarvast riasztottunk meg, ami a szántót védõ kerítés és közénk keveredett, és szerencsétlen a kerítésnek ugrált. Gyorsan továbbálltunk, nehogy kárt tegyen magában.

Ezt a részt simán le lehetett volna biciklizni, elég unalmas volt ahhoz, hogy 2 órán át andalogjunk rajta, és még az út is tûrhetõ volt. Gondolom, hogy a hátrelévõ több, mint 500 km is hasonló lesz, azzal a különbséggel, hogy a mélyebb homokban még tekerni se lehet normális tempóban.